Napi evangélium

2010. április 24. – Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

János evangélista nem titkolja el, hogy Jézus beszéde az élet kenyeréről, azaz saját testéről megoszlást kelt az emberek között. Egyesek hittel elfogadják a hallottakat, mások viszont elfordulnak Jézustól. Bár minden bizonnyal ez utóbbiak is látták a kenyérszaporítást, s ettek is a Jézus által adott kenyérből, a lelki táplálékról szóló tanítást nem értik meg, s nem fogadják el. Talán jobban vágyakoztak a testi éhséget megszüntető földi kenyérre, mint a lelki ételre. Nem vágyakoznak a Jézussal való közösségre, nem akarnak élni az Atya ajándékával, nem fogadják el a szeretet kenyerét. Hiszem-e, hogy Krisztus jelen van valóságosan az átváltoztatott kenyérben? Élek-e a szentáldozás lehetőségével?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!