2010. május 31. – Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Mk 12,1-12

Elmélkedés:

A nép vallási vezetői megértették, hogy a gyilkos szőlőmunkásokról mondott beszéd valójában róluk szól. Az ő elődeik szegték meg a szövetségi hűséget, megölték a prófétákat, s most ők azok, akik Jézus életére törnek. Mindez az üdvtörténet része, tehát Isten üdvözítő szándéka szerint történt. Krisztus az elmozdíthatatlan szegletkő, akire a megváltás műve épül. Nagy ára van megváltásunknak: Isten Fiának kellett meghalnia ahhoz, hogy mi megszabaduljunk a bűn szolgaságából és a haláltól. Az ő feltámadása révén juthatunk el az Atyához.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem: úgy állok előtted, mint a gyermek. Te magad akarod, hogy olyanok legyünk, mint a gyermek: aki teljesen szót fogad a felsőbb akaratnak. Ledobom magamról minden büszkeségemet, ami előtted szégyenem. Készséges lélekkel figyelek szavadra.
André Gide