MÁRCIUS 12. – NAGY SZENT GERGELY
NAGY SZENT GERGELY
(Róma, 540 körül – Róma, 604. március 12.) ősei régi római arisztokraták
voltak. Ifjúkorában közigazgatási pályára készült és gyorsan haladt
egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain. Harmincévesen Róma
prefektusa lett. A siker dacára azonban csendes magányra vágyott, hogy
csak szellemi értékekkel foglalkozhasson. Lemondott a prefektusi
tisztségről és visszavonult atyja palotájába, amelyet kolostorrá
alakított és Szent András apostol oltalma alá helyezett. I. Benedek vagy
II. Pelagius pápa kiválasztotta és felszentelte a római egyház
diakónusává, később kinevezte apokrisziárnak. Az apokrisziár a pápa
követe és állandó képviselője a császári udvarban Konstantinápolyban,
aki biztosította az összeköttetést az Egyház nyugati és keleti része
között. 585-586-ban tért vissza Rómába, lemondott hivataláról és
visszavonult az általa alapított kolostorba. 589-ben a Tiberis elöntötte
Rómát, járvány pusztított, maga a pápa is életét vesztette. A római nép
és a klérus egyetlen jelöltet látott csak: Gergelyt.
590. szeptember 3-án püspökké szentelték. Gazdaságpolitikája rendkívül
sikeres volt. Liturgikus szövegeket írt, irodalmi hagyatékában 854 levél
maradt ránk, Lelkipásztori regula című művében a papi méltóságot fogalmazta meg, Jób könyvéhez írt magyarázatokat, Dialógus
című munkája az itáliai szentek életrajzainak gyűjteménye. Gergely pápa
a középkorban a legolvasottabb szerző volt. VIII. Bonifác negyedikként a
nagy nyugati egyházatyák közé sorolta Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston
mellé, bár teológiailag nem volt önálló gondolkodó. Nagy Szent Gergelyt
604. március 12-én temették el Rómában.
A 8. századtól temetése
napján ünnepelték. Mivel ez a nap a nagyböjtbe esik, ünnepét 1969-ben
szeptember 3-ra helyezték át (ezen a napon szentelték püspökké Nagy
Szent Gergelyt 590-ben). A Gergely név népszerűsége miatt azonban az
ünnep eredeti helyén, március 12-énél szerepel.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztősé
Kommentáld!