május 17.
KINEK PANASZKODSZ?
"Hallgasd meg, Isten, az én szómat,
mikor panaszkodom." Zsoltár 64,2
Ebben a rövid versben nagyon
megdöbbentett ez a szó: "panaszkodom". Szoktál-e panaszkodni, és kinek?
Mindenkinek, akirõl úgy érzed, hogy megért. Nem vetted még észre, hogy az
embereket mennyire nem érdekli a panaszkodásod? Sokszor oda sem figyelnek arra,
amit mondasz. Az ember mégis folytatja, ha nem érdekli is a másikat. Hiszen neki
is megvan a maga baja. Mindenki azt érzi, hogy a másik gondja, baja semmi az
övéhez képest. Mégis mondom, mintha nem tudna az ember leszokni a
panaszkodásról. Kinek panaszkodsz, és mire? Lehet, hogy vannak emberek a
családban, akikkel sok baj van. Akár emberre, akár körülményekre panaszkodsz,
mindig Isten ellen panaszkodsz. Ádám azt mondta az Úrnak: "Az asszony, akit
mellém adtál" (1Móz 3,12). Ki a hibás? Isten. Trúdel Dorottya mondotta: aki
panaszkodik, elárulja Istent. Mintha nem volna jó, amit vagy akiket Õ adott. Jó
volna, ha megfordulna a dolog, és Isten elõtt panaszkodnál. Egyedül Neki
érdemes. Õ maga biztat rá: Öntsétek ki szíveteket elõtt em! Korlát nélkül
mondhatod, Isten végighallgat. Van türelme, szeretete hozzád. Jó volna mindig
nagyon õszintének lenni. Az imádság komoly feltétele az õszinteség. Annyi
hazugság van sokszor az imádságunkban. Mondjuk, hogy mindent át szeretnénk adni,
és közben dehogyis. A zsoltár utolsó verse mondja: "És dicsekedni fognak minden
egyenesszívûek." Sajnos, mi nem vagyunk egyenesszívûek. Jó volna, ha egyszer úgy
igazán panaszkodnál Isten elõtt magaddal kapcsolatban.
Kapcsolódó hírek:
Megszólal a szamár
Good to see a tanlet
Ne,Ne!
Bálám