Isten gondot visel rólunk: I. Péter. 5, 7.
Mai nemzedékünk, gondokkal telített. Emberek milliói csüggedten, gondokkal terhelten élnek és járnak, ezen a földön. De mi az oka ennek? Bizonyára az, hogy közülünk a legtöbben, nem ismerik azt a Bibliai központi személyt, Jézus Krisztust, aki magára vállalta megbánt bűneinket, gondjainkkal együtt. Nos, ezt az örvendetes üzenetet, Péter apostol első levelének 5-ik fejezetében találjuk följegyezve, a 7-ik versben. Már jól ismert igevers ez: ,,Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok" Ebből az igeversből kitűnik, hogy nem csak mi vagyunk gondhordozók, hanem drága Megváltó Urunk is! Ámde azzal a mérhetetlen különbséggel, hogy Ő, az egész emberiség gondját, vállaira vette! Azonban ez csak azért volt lehetséges, Mert Ő Isten! Fiú Isten! A Szentháromság második személye. Azonban a büszke, akaratos, magabízó ember, megalázónak tartja, hogy a saját gondjaival, alázatos lélekkel, oda álljon Isten elé. Majd ő megoldja gondjait, nem igényel segítséget senkitől. Inkább kínlódik egy életen át, cipeli magával gondjai terhét. Nincs szüksége, Jézus segítségére. Pedig az Úr Jézus, nem csak átvállalja gondjainkat, hanem gondot is visel rólunk! Hiszen Neki, sokkal nagyobb a rálátása, életünkre, mint nekünk. Ő már azt is látja, amit mi nem. Ő mindent egyszerre lát. Megváltó Urunk, nem csak ismeri gondjainkat, hanem meg is oldja azokat. Persze, legtöbbször nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, hanem úgy, hogy az javunkra váljon. Urunk csak jót akar nekünk. Bizonyára, napjainkban a legtöbb család életében, a legnagyobb gond, a megélhetés gondja. Hiszen emberek milliói minimum alatt élnek! A munkanélküliség, kenyértelenség gondja epeszti, keseríti az embereket. De mióta az emberiség létezik, mindig volt és ma is van, szegénység. Ezt Jézus is hangoztatta, ,,szegények mindenkor lesznek veletek" A gond: földi életünk egyik nem kívánatos tartozéka. És nem csak a szegények, hanem a gazdagok vállát is nyomja. A gazdagok is gondban vannak a miatt, ha bekövetkezne egy váratlan pénzromlás, akkor egyik napról a másikra, elvesztenék milliárdjaikat, és szegénységbe süllyednének. Ilyen esetre is volt már példa. Jó volna, ha az ilyen elbizakodott emberek is, eszükbe vennék, hogy létezik egy felsőbb hatalmasság, létezik a gondviselő Isten! Akinek gondja van, minden e világra született emberre. Őt: gondviselésében, nem akadályozhatja meg az, hogy egyesek kételkednek létezésében, lázadnak ellene, kigúnyolják vagy káromolják Őt. Isten, nem személyválogató, mint mi. Atyai gondviselése kiterjed minden emberre, éppen úgy, ahogyan a napsugárözön is rá hull szegényre, gazdagra, jószívű vagy gonosz emberre, tolvajra és gyilkosra, egyaránt. Éltető esőt ad, a hívő és nem hívő ember gabonaföldjére, szőlőjére és gyümölcsösére. Urunk, nem csak a Benne hívőknek ad kenyeret, hanem azoknak is, akik nem Ő előtte, hanem különböző bálvány-istenek előtt hajtanak térdet. Isten jól tudja, hogy nekünk szükségünk van mindezekre. Isten csodálatos gondviselése, abban mutatkozott meg a legjobban, hogy mielőtt megalkotta az embert, előbb, megteremtette számára mind azt, a mi az ember élete fenntartására szükséges. Élelmünket, mi nem tudnánk előteremteni, azt: Isten adja meg nekünk! Ahogyan Pál apostol mondta: ,,én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést" Mi képtelenek vagyunk terményeket előállítani. Mi csak gondozni és ápolni tudjuk azokat. Mégis, milyen sok ember dicsekszik, kérkedik azzal, mintha csak ő állítaná elő a terményeket. Szomorú, hagy az emberi gőg és nagyravágyás, egyre jobban tör előre, így pedig életében, a gondviselő Isten, egyre jobban háttérbe szorul. Azonban ez az előretörés, egy cseppet sem homályosítja el, Isten hatalmát és dicsőségét! Mert az: ember számára, érinthetetlen! Ember azon csorbát, nem ejthet soha! Jó volna már tudomásul vennünk, hogy Isten a Teremtő! Mi csak teremtmények vagyunk. Így Ő, hatalmánál fogva, egy pillanat alatt, lesöpörhetne a föld színéről minden embert! Ám Urunk mégsem teszi. Mert emberszeretete, sokkal nagyobb, igazságérzeténél! Ó bárcsak megszégyenítene minket, mennyei Atyánk gondviselő nagy szeretete! És meglátnánk életünk minden területén, atyai gondoskodását, ránk áradó nagy szeretetét. Hiszen minden új nap, melyre felvirradunk, telve van, szeretetének ezernyi jelével! Csak mi, legtöbbször, nem vesszük észre azt. Ezért, amíg csak szívünk dobog, simuljunk bele, Atyánk védő, oltalmazó és gondoskodó szeretetébe. És adjunk hálát, naponkénti gondviseléséért, és hirdetett igéje által halljuk meg, szerető hívását, abba a dicsőséges, örökké való országba, melyben képzelet feletti ajándékokat készített, megváltott gyermekei számára.

Írta: Pecznyík Pál 2012-ben.