Napi evangélium
2012. december 22. – Szombat

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.

Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Erzsébetnél tett látogatása alkalmával Mária csodálatos szavakkal dicsőíti Istent. Elsősorban nem Erzsébetnek szóló válasz ez az ő köszöntésére, hanem Istennek adott felelet, amelyben hálát ad. Hálát mond azért, hogy Isten kiválasztotta őt arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Az Urat magasztaló imájának alapgondolata az isteni irgalmasság, amiért illő hálát adni. Az irgalmasság mutatkozik meg abban, hogy az ebben a világban hatalommal rendelkezőknek félre kell húzódniuk, a megváltás ugyanis mindenkinek, minden embernek szól, és nem lehet egyesek kiváltsága. Isten irgalma emeli fel az alázatosakat és kicsinyeket, akiknek szívétől távol áll a gőg, és Istenre bízzák életüket. Az éhezők táplálása szintén az irgalmasság megnyilvánulása, ők érzik igazán, hogy mit jelent Isten jótéteményeiből részesedni. 
Mindezzel szemben áll emberi kicsinyességünk, szűkkeblűségünk. Az a lelkület, amikor a magaméhoz ragaszkodom, a magam erejében bízom, és nem akarom elfogadni mindazt, amit Isten ad, sőt, amivel elhalmoz engem. 
„Isten irgalma nemzedékről nemzedékre száll” (Lk 1,50) – írja az evangélista. A mi nemzedékünkre is. Napjaink emberének jó volna odafigyelni az irgalmasság jeleire. Ne maradjak szemlélője annak, hogy Isten irgalma milyen lelki átalakulást eredményez más embereknek, amikor a szentgyónásban megérinti őket a kegyelem, hanem legyek én is részese ennek. Engedjem, hogy Isten irgalma eltörölje bűneimet és lelki újjászületést adjon nekem is! Legyek hálás azért, hogy megtisztult szívvel és lélekkel fogadhatom Isten Fiát! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Te Úr vagy minden nép fölött, 
és Szegletkő, mely összeköt, 
sárból formáltad hívedet, 
most jöjj, fejezd be művedet! 
Eljő, eljő Emmánuel, 
Hogy üdvözüljön Izrael!