Napi evangélium
2013. március 27. – Nagyszerda

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”

Mt 26,14-25

Elmélkedés:

Miközben Jézus már arra gondol, hogy a szenvedése előtti utolsó vacsorán szeretetének nagy jelét mutatja majd tanítványainak, egyikük, Júdás már az alkalmat keresi, hogy elárulja Mesterét. Ez a szándék és persze a kapzsiság vezeti őt a főpapokhoz. Az alku hamar megszületik. A vérdíj harminc ezüstpénz. Mária a háromszáz dénárba kerülő drága olajat sem sajnálta az Úrtól, Júdás megelégszik ezzel a harminc ezüst dénárral az árulásért. 
Az árulás ténye nem csak Jézus számára volt megrázó, hanem számunkra is. Miért árulta el Júdás Jézust? – tesszük fel a kérdést. A szentírástudósok szerint több oka is lehetett ennek. Az egyik magyarázat az lehet, hogy Júdásnak más elképzelése volt a Messiás által létrehozott országról mint, amit Jézus akart, s csalódottság motiválta. Más vélemények szerint egyszerűen csak a kapzsiság, a pénzsóvárság vezette Júdást. Az árulás okát pontosan nem tudjuk, a gonoszság titka marad. 
Mindenesetre a jelenettel világosan kiderül, hogy ki kivel van. A történet szereplőit, szándékaikat és feladatukat ismerjük. Az előkészületek megtörténtek, hamarosan kezdődik a drámai történet. A történet, amely sokak számára csupán egy ember tragédiájának tűnik, de amely valójában Isten terve szerint zajlik. Elkezdődik a történet, amely a mi megváltásunkról és üdvösségünkről szól, s amelynek főszereplője Jézus, az Isten Fia. 
Elkezdődik Jézus szenvedésének története, amelynek nem szemlélője vagy kíváncsi nézője vagyok, hanem én is szerepet kapok. Helyem van az utolsó vacsora termében. Ott vagyok a keresztúton a kísérők között és oda kell állnom a kereszt alá. Ha együtt vagyok Jézussal a szenvedés óráiban, megértem majd, hogy miről tanúskodik, mit üzen, mit hirdet az ő üres sírja. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenekfelett! Ámen.