Napi evangélium
2013. március 25. – Nagyhétfő

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.

Jn 12,1-11

Elmélkedés:

Jézus szenvedéstörténetét János evangélista a betániai vacsorával vezeti be. A Jeruzsálemhez közeli Betániában élt Lázár, akit Jézus korábban feltámasztott a halálból, illetve az ő két testvére, Mária és Márta. Az étkezés közben Mária szokatlan cselekedetet tesz, drága olajjal keni meg Jézus lábát, majd pedig a hajával törli meg. Cselekedete Júdás rosszallását váltja ki, de ennek hangoztatása miatt sem tiltja meg neki Jézus. Mária tette felülmúlja a vendégszeretet szokásos formáját, a szeretet jele ez. 
A történet Mária és Júdás személyén keresztül mutatja be az igaz és hamis tanítvány jellemét. Mária cselekedete szeretetből, barátságból fakad, ami az igazi tanítvány jellemzője. Nem sajnál semmit az Úrtól, nem számolgat, hogy mennyire drága a nárduszolaj, amit Jézus lábára önt. Júdás, az áruló, a hamis tanítvány mindezt pazarlásnak gondolja, és úgy tesz, mintha a szegényeket akarná támogatni az olaj árából. Az evangélista megjegyzése szerint valójában nem a szegényekkel törődik, s neki nem Jézus a fontos, hanem önmaga és az, hogy lophatott volna a pénzből. 
Jézus úgy értékeli Mária cselekedetét, hogy az előkészület az ő temetésére. Néhány nappal később nem lesz arra idő, hogy Jézus holttestét a sírba helyezés előtt a szokásoknak megfelelően bebalzsamozzák. Mária mintegy előre megteszi ezt. Húsvét hajnalban az asszonyok azért indulnak Jézus sírjához, hogy a pénteken elmaradt megkenést, balzsamozást elvégezzék, de ekkor már felesleges a szándékuk, hiszen nem találják az Úr testét a sírban, hanem magával a Feltámadottal fognak találkozni. 
Mária és Júdás személye elgondolkoztat. Aki Jézus közelében van, nem biztos, hogy igaz barát, igaz tanítvány. Cselekedeteim megmutatják, hogy mi lakik a szívemben. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Jézusom, vezess engem a Te utadon. Ne engedjem el soha a Te kezedet. A Te kegyelmed éltessen engem. A Te szereteted lakjék bennem. A Te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak Te és sohasem én legyek az első! Ámen.