Napi evangélium

2013. május 30. – Csütörtök

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam! 
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt Felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.

Mk 10,46-52

Elmélkedés:

Bartimeus, a Jerikóban élő vak koldus nagy lármát csinál, hogy felhívja magára Jézus figyelmét. Az emberek el akarják hallgattatni: Maradj csendben! Ne kiabálj! Ne kelts feltűnést! Ha eddig csendben voltál, most se kiáltozz! 
Már csak ez hiányzott a vaknak. Elérkezett élete nagy lehetősége és most maradjon csendben? Itt közeledik Jézus, akiről az a hír járja, hogy meg tudja gyógyítani a betegeket, és most hallgasson? Az emberek azt várják Bartimeustól, hogy engedje Jézust továbbmenni. Ő viszont éppen ezt nem akarja. Ő meg akar gyógyulni. Meg szeretné állítani Jézust, hogy meggyógyuljon a szeme és lásson. Ha most engedi, hogy Jézus továbbmenjen, akkor örökre vak marad. Kiáltozása eredménnyel jár, Jézus megáll, magához hívja és visszaadja a szeme világát. 
A csodás gyógyítás alkalmával Jézus érdekes kijelentést tesz: „Menj, a hited megmentett téged” (Mk 10,52). A hit, mint a gyógyulás feltétele számos csodánál megjelenik. A vakok meggyógyítása különösen is kiemelkedik a gyógyulások sorából, hiszen a vakságból a látásra jutás a hitetlenségből a hitre jutást jelképezi. A hitetlenség lelki vakságot jelent, a hit pedig egy új látásmódot, amit Isten ad. 
Észreveszem-e életem nagy lehetőségét, amikor Isten közeledik hozzám? Meglátom-e Jézus személyében Megváltómat, aki megszabadít a bűntől, a lelki vakságtól? Felismerem-e a hit ajándékozóját? Akarok-e látni és hinni? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak Téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak Téged, és Irántad érzett szeretetem mindig Hozzád vezessen és kössön! Ámen.