Napi evangélium

2013. május 28. – Kedd

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők.”

Mk 10,28-31

Elmélkedés:

Amit a gazdag ifjú (tegnapi evangélium) nem tudott megtenni, mert hiányzott volna számára a gazdagság által nyújtott evilági kényelem és előny, az apostolok megteszik. Ők mindenről lemondanak, hogy Jézus tanítványai lehessenek. Ma róluk olvasunk. Apostoltársai nevében Péter ezt mondja Jézusnak: „Mi mindent elhagytunk és követtünk téged, mi lesz a jutalmunk?” (Mk 10,28). 
A lemondás azt jelenti, hogy egy nagyobb jó reményében lemondanak arról, ami korábban fontos, értékes volt számukra. A lemondás minden esetben feltételezi a bizalmat, hogy Isten az elhagyott személyek, dolgok helyett új örömöt, új boldogságot biztosít. A lemondás szabadon vállalt szolgálat az üdvösség érdekében. És itt van a válasz a jutalom kérdésére. Jézus nem evilági gazdagságot, anyagi biztonságot ígér, hanem örök életet. Munkánkért, fáradozásainkért megfelelő fizetést várunk, vagy önként végzett szolgálatunkért legalább szóbeli elismerést. Van-e nagyobb jutalom, elismerés az örök életnél, amit egyedül Isten adhat meg nekünk? Szeretetet és boldogságot várunk az emberektől, akik közel állnak hozzánk. Vajon van-e nagyobb boldogság, mint amit maga Jézus ad, és létezik-e nagyobb szeretet Krisztus szereteténél? 
Kész vagyok-e lemondani mindenről és elhagyni mindent Krisztus követéséért és az általa adott örök üdvösségért? Kész vagyok-e életemet Isten és az emberek szolgálatára szentelni? Ha mindent odaadok Istennek, mindent megkaphatok tőle. Mindent, ami boldogságomhoz kell és magát az üdvösséget. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat. Ámen.

(Clairvaux-i Szent Bernát)