Napi evangélium

2013. május 26. – Szentháromság vasárnapja

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”

Jn 16,12-15

Elmélkedés:

Élet a Szentháromságban 
A keresztény művészek számára minden korban nehézségek okozott, hogy miként ábrázolják a Szentháromságot. Hogyan lehet a három személyben létező egyetlen Istent ábrázolni? A probléma megoldására többféle kísérlet történt, amelyek nem mindegyike nevezhető sikeresnek. Jó megoldásnak tartom viszont azt a középkori ábrázolásmódot, amikor a három isteni személy egymás mellett áll és egyetlen palást takarja, fogja össze őket. És talán ebből továbblépve születik meg bennem a gondolat, hogy ezt a palástot Isten ránk, emberekre is kiterjeszti, amikor meghív bennünket, hogy vele éljünk. 
A mai vasárnapon arra a hitigazságra figyelünk, amely szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Mély tartalmú hitigazság ez, de talán helyesebb hittitokról beszélnünk, amelyet az emberi értelem felfogni képtelen. Mindaz, amit a Szentháromságról tudunk, azaz a három isteni személy létezéséről, tevékenységéről és kapcsolatáról ismert számunkra, nem emberi értelmünkkel felfedezett valóság, hanem az isteni kinyilatkoztatás által felfedett igazság. 
Földi élete, illetve nyilvános működése során Jézus sokat beszélt arról, hogy ő az Atya küldötte. Tőle tudjuk tehát, hogy van Atya, aki az egész világ teremtő Ura és gondviselője. Szintén tőle tudjuk, hogy ő a Fiúnak az Atyja. Kettejük kapcsolatáról többek között így tanít: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27). Ebben már benne van, hogy nem is tudnánk a mennyei Atyáról, ha Jézus nem fedte volna fel számunkra. Más helyen pedig arról tanít, hogy az a küldetése, hogy megismertesse az Atyát az emberekkel, illetve, hogy ő a láthatatlan Isten képmása (vö. Kol 1,15). A második isteni személyt, azaz a Fiút, Jézus Krisztust, az ő életéből ismerhetjük meg, amelyet az evangéliumok rögzítenek. Küldetésének legfontosabb eleme az ő megváltó kereszthalála és feltámadása. Meghalt értünk és Isten feltámasztotta a halálból, hogy minket embereket megváltson és üdvözítsen. A harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét Jézus ígérte meg még mennybemenetele előtt. A Szentlélek az Atyától a Fiú nevében jön el pünkösd napján, tanúságtételre indítja az apostolokat és az Egyházzal marad, hogy éltesse és megszentelje. 
Azt, hogy a keresztények hisznek a Szentháromságban, mi sem jelzi jobban, minthogy a kezdetektől fogva szerepel a keresztség kiszolgáltatásakor, valamint az igehirdetésben és az imádságokban. 
A mai ünnep evangéliuma Jézus búcsúbeszédének egy rövid részlete, amelyben az isteni személyekről beszél. Megtudjuk, hogy földi életében Jézus az Atya megdicsőítésére törekedett. Engedelmességével, amely legfőképpen a szenvedések és a halál vállalásában mutatkozott meg, az Atyának szerzett dicsőséget, aki aztán azzal dicsőítette meg a Fiút, hogy feltámasztotta a halálból. A Szentlelket azért küldi el, hogy küldetését befejezze, beteljesítse a világban azáltal, hogy a benne hívőket elvezeti a teljes igazságra, elvezeti az üdvösségre. 
Soha ne gondoljuk, hogy a Szentháromság tőlünk végtelen távolságban éli életét! Akik megkeresztelkedtünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, közvetlen kapcsolatban vagyunk vele. A keresztség által az Atya gyermekeivé, a Fiú testvéreivé, a Szentlélek templomává váltunk. Miként a szentháromsági személyek kapcsolatának lényege a szeretet, úgy Istennel való kapcsolatunk alapja is a szeretet. Éljünk a Szentháromságban! Éljünk Isten szeretetében! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Mindenható Istenünk! Te nem csupán szeretetet érzel a teremtmények, s köztük legfőképpen irántunk, emberek iránt, hanem Te magad vagy a Szeretet. Amikor Téged keresünk, mindig a szeretetet keressük. Amikor Téged akarunk egyre jobban megismerni, akkor a szeretetet akarjuk megismerni. Amikor Utánad vágyakozunk, végső soron a szeretetre, a tökéletes szeretetre vágyakozunk. Ébressz rá minket arra az igazságra, hogy amikor meghívsz minket a Veled való életre, akkor a szeretetben való életre hívsz bennünket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! Ámen.