Napi evangélium
2013. május 25. – Szombat

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.

Mk 10,13-16

Elmélkedés:

A felnőttek sokszor lekezelően vagy kioktató módon viselkednek a gyerekekkel. Az igaz, hogy egy felnőtt életkorának köszönhetően több élettapasztalattal rendelkezik, és nyilvánvalóan tanultabb, mint egy gyermek, de ez nem adhat okot számára a fölényes viselkedésre. Sokszor el is veszítik türelmüket, mert megfeledkeznek arról, hogy ami számukra könnyedén megvalósítható, az egy gyermeknek nagy erőfeszítésébe kerül, vagy akár megvalósíthatatlan. Milyen legyen a felnőttek viselkedése a gyermekekkel szemben, akik számára a felnőttek példaképek, azaz viselkedésüket utánozzák? 
Az evangéliumban szereplő tanítványok hibát követnek el: megakadályoznák, hogy gyermekeket vigyenek Jézushoz. Viselkedésüket magyarázhatnánk azzal, hogy Jézus korában a gyermekek és a felnőttek világa jobban elkülönült egymástól, mint korunkban. A tanítványok szándéka az lehetett, hogy a gyermekek ne zavarják tanító vagy gyógyító tevékenységében Jézust. Ő viszont nem elutasító velük, hanem szeretettel fogadja és megáldja őket. Sőt, példaképül állítja őket a tanítványok elé. 
Vajon miben követendők ők? A kisgyermekek tulajdonsága, hogy ösztönösen megbíznak szüleikben, mert mellettük érzik biztonságban magukat, s tudják, hogy ők gondoskodnak róluk. Ezt a gyermeki bizalmat, ráhagyatkozást kell éreznünk Isten iránt, akinek gyermekei vagyunk. Isten atyaként szeret minket, gondoskodik rólunk. Isten a boldogságunkat és az üdvösségünket akarja. Engedelmeskedjünk neki és bízzuk rá életünket! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus Krisztus, Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk Hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk Neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Ámen.