Napi evangélium
2013. május 24. – Péntek

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” 
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”

Mk 10,1-12

Elmélkedés:

A házassággal, pontosabban a válással kapcsolatban tesznek fel kérdést Jézusnak az írástudók és a farizeusok. Ők megengednék a válást, Jézus viszont határozottan elutasítja azt. Mi a két álláspont közti különbség oka? A különbség lényege abban áll, hogy a farizeusok az emberi törvényre hivatkoznak, ami időnként változik, helyesebben szólva a törvényhozók változtatják őket, ezzel szemben Jézus az isteni törvényre és Isten eredeti szándékára hivatkozik a házassággal kapcsolatban. A kettő szembekerülését az okozza, hogy az emberi törvények alkalmazkodnak a kor igényeihez, követelményeihez (nevezhetjük ezt akár fejlődésnek is), s ennek következtében eltérnek Isten törvényétől. 
A bibliai teremtéstörténet szerint Isten saját képére és hasonlatosságára alkotta meg az embert, és szívébe írta törvényeit, ezért minden ember elsődleges kötelessége, hogy keresse a Teremtőt, felfedezze a szívébe vésett isteni törvényeket, és azok szerint éljen. Előfordul, hogy az ember felismeri ugyan az isteni törvényt, de mivel annak megtartását nehéznek tartja, kitalálja a kivételeket, azaz azokat az eseteket, amikor nem alkalmazza az isteni parancsokat. Következő lépésként aztán az ember a kivételeket törvény szintjére emelve megalkotja a saját törvényeit, amelyek természetesen már nagyon messze vannak Isten eredeti akaratától. 
Mivel az ember a teremtést követően az évszázadok során már meglehetősen messze került Istentől, ezért ő elküldte hozzánk Jézus Krisztust, akinek a személyében megmutatta, hogyan kell az embernek élnie, Istennek engedelmeskednie. Jézus Krisztustól, az Isten Fiától tanuljuk meg, hogyan élhetünk Istennek tetsző módon. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Jézusom édes Szíve, én nem tudlak úgy szeretni, ahogy kell, csak Általad. Nem tudok Hozzád jönni, ha nem vonzol engem. Nem tudok Rád hagyatkozni, ha Te nem támogatsz. Hogy mindenem a Tiéd lehessen, végy birtokodba, Uram, hogy ne legyek többé a magamé, hanem a Tiéd. Ámen.