Napi evangélium
2013. május 20. – Hétfő

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.” 
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!” 
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”

Mk 9,14-29

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működése időszakában mindennapi jelenet volt, hogy betegeket hoztak hozzá a gyógyulás reményében. A mai evangéliumban egy olyan esetről van szó, amikor egy apa viszi Jézushoz fiát, akit gyermekkora óta gyötör, megszállva tart a gonosz lélek. A tanítványok hiába próbálkoztak a gonosz kiűzésével a fiúból, nem jártak eredménnyel. Sikertelen próbálkozásuk után az apa és beteg gyermeke számára az egyedüli remény Jézus maradt. A gyógyulásnak most is – mint általában Jézus más csodáinál – feltétele a hit, mert „minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). Hitből itt nincs hiány! Már önmagában azzal, hogy Jézus segítségét kéri, kifejezi az apa, hogy hisz Jézus gyógyító erejében, hisz isteni erejében. Hitének kifejezésére az apa így kiált fel: „Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!” (Mk 9,24). Mintha csak ezt mondaná: hiszek, hiszem, hogy meg tudod gyógyítani a fiamat, és ha van bennem a hitetlenségnek, a kételkedésnek akár a legkisebb nyoma is, akkor te szüntesd meg azt, nehogy a gyógyulásnak akadálya legyen! 
Az eset elgondolkoztat: sokszor sikertelenül küzdök a rosszal, kevésnek bizonyul erőm. Hiába igyekszem elhagyni rossz szokásaimat, gyenge vagyok. Jézushoz fordulok-e ilyen esetekben? Hiszem-e, hogy tud rajtam segíteni? Hiszek-e abban, hogy azért jött a világba, hogy az embereket meggyógyítsa a lélek betegségéből, megszabadítson a bűntől? Jézus minden ember megváltója. Engem is megváltott, új életre hív. Egy olyan életre, amelyben nem a bűn, nem a gonosz lélek uralkodik rajtam, hanem ő. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges. Ámen.