Napi evangélium
2013. május 14. – Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”

Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Ma, valamint a következő két napon Szent János evangéliumának 17. fejezetéből azt a részt olvassuk, amelyet Jézus főpapi imájának nevezünk. Ezt az imádságot a mi Urunk az Atyához intézi, de tanítványai füle hallatára mondja el az utolsó vacsorán. Nem tekinthetjük tulajdonképpen a búcsúbeszéd részének, hiszen ez már nem az apostoloknak szól. Az utolsó vacsorának világosan követhető rendje, menete van: a megtisztulást (Jézus megmossa tanítványai lábát) a tanítás követi, amelyet ez az imádság zár le. 
A főpapi ima első részében Jézus azt kéri az Atyától, hogy dicsőítse meg őt: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged!” (Jn 17,1). Jézus megváltó küldetésének beteljesedése a hamarosan bekövetkező elfogásával elkezdődik, s másnap megtörténik kereszthalálával. Az Atya harmadnapon megdicsőíti őt a feltámadással, s ez a megdicsőülés akkor válik teljessé, amikor Jézus visszatér az Atyához a mennybe. Ezt ünnepeltük az elmúlt vasárnap, Urunk mennybemenetele napján. Jézusnak az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes lélekkel fogadja el a szenvedést és a kereszthalált, amely egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása. 
Ezt követően apostolaiért és tanítványiért imádkozik Jézus. Szavaiból érződik az értük való aggódás és az irántuk való szeretet. A tanítványok megismerték és elfogadták az igazságot, életüket Jézusnak szentelték, hittek abban, hogy ő az Isten Fia. Ők nem követhetik most Mesterüket a mennybe, hanem a világban maradnak, hogy küldetésüket teljesítsék. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Mindenható, kegyelmes és könyörületes Atyánk! Eltévedtünk, s mint elveszett juhok letértünk útjaidról. Túlságosan saját szívünk tervei, szándékai és kívánságai után futottunk. Megsértettük szent törvényeidet. Azt tettük, amit nem lett volna szabad. De Urunk, Te légy irgalmas hozzánk, szegény nyomorult bűnösökhöz! Kíméld meg azokat, akik megvallják hibáikat. Emeld fel mindazokat, akik készek a bűnbánatra, azon ígéret miatt, amit az embereknek adtál Krisztus Jézus, a mi Urunk által. És Őérette add meg, ó jóságos és irgalmas Isten, hogy ezután istenfélő, Neked tetsző, becsületes és tisztességes, komoly életet éljünk Szent Neved dicsőségére. Ámen.