Napi evangélium

2013. június 5. – Szerda

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!” 
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”

Mk 12,18-27

Elmélkedés:

Azt követően, hogy Jézus ügyesen megfelelt az adófizetéssel kapcsolatos kérdésre, ellenfelei újabb ravasz kérdést tesznek fel neki. Ha az adó kérdésében nem sikerült olyan választ kiszedni belőle, amibe bele tudtak volna kötni, majd mással próbálkoznak. A kérdés a feltámadást és az örök életet érinti. Kitalálnak egy olyan történetet egy asszonyról és az őt feleségül vevő hét testvérről, amely minden bizonnyal soha sem fordult elő a gyakorlatban. A kérdezők most a szadduceusok, akik a farizeusokkal ellentétben nem hittek a feltámadásban és az örök életben. Már önmagában a kérdés is furcsa, hiszen egy kitalált, nem létező esetet mondanak el, ami a szerintük nem létező mennyországban zajlik. Gonosz szándékuk itt is világos: Jézus tanításába szeretnének belekötni. 
A kitalált történetben valójában nem az a kérdés, hogy ki lesz az asszony férje a túlvilágon, hanem az, hogy van-e egyáltalán feltámadás? A szadduceusok vallási csoportjához tartozó emberek csak a Mózesnek tulajdonított könyveket fogadták el, amelyekben azonban nem szerepelt kifejezetten a feltámadás. A ószövetségi könyvek közül Izajás prófétánál, a zsoltárokban és a Dániel könyvében vannak utalások a feltámadásra, de ezeket a könyveket a szadduceusok nem tartották mérvadónak. Ha pedig a mózesi könyvekben nincs szó az ember feltámadásáról, akkor nincs is feltámadás – vélekedtek ők. 
Válaszában Jézus tanítást ad a feltámadásról. Olyan idézettel igazolja a feltámadás tanát, amelyet a kérdezők, azaz a szadduceusok is elfogadtak. Isten Mózeshez intézett szavait idézi: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene” (Mk 12,26), s ezzel rámutat arra, hogy a mózesi könyvek bennfoglaltan tartalmazzák a feltámadás tanítását. Ez aztán gondolkodóba ejtette a kérdezőket. 
A Hit évében ezekre a kérdésekre kellene személyes választ adnom: Hiszek-e a feltámadásban? Hiszek-e Jézus feltámadásában? Hiszek-e abban, hogy számomra is lesz feltámadás? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Istenünk, Te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál. Ámen.