Napi evangélium

2013. június 4. – Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).

Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Az adófizetés kérdése mindennapi téma lehetett Jézus korában. Szabad-e egy zsidó embernek adót fizetnie a római császárnak, egy idegen, elnyomó hatalom képviselőjének? Voltak, akik a törvény előírása szerint engedelmesen megfizették ezt az adót, míg mások még az adószedők és katonák kényszerítésére sem akartak adót fizetni, így jelezték, hogy elutasítják a római fennhatóságot. 
Melyik csoport oldalára álljon Jézus? Kinek adjon igazat? Mit válaszoljon a kérdezőknek? Ha Jézus egyszerű igennel válaszol a csapdát rejtő kérdésre, azaz azt tanácsolja, hogy mindenki fizesse meg a császárnak járó adót, akkor kiváltja azok ellenszenvét, akik a rómaiak ellen küzdöttek és a zsidó állam önállóságát akarták. Nemleges válasszal viszont, azaz ha kijelenti, hogy nem kell adót fizetni, megkérdőjelezi a törvénytisztelő adófizetők magatartását. Ráadásul ez esetben ellenfelei azzal vádolhatják, hogy a rómaiak ellen lázít. Jézus a következő választ adja: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mk 12,17). E felelettel felülemelkedik a vitás kérdésen. Bármennyire is ravasz volt a kérdés, ő ügyesen kikerülte a csapdahelyzetet. 
A válasznak van egy másik oldala is. Jézus arra használja fel a helyzetet, hogy az ember és az Isten kapcsolatáról tanítást adjon, azaz a pénzügyi és politikai kérdést vallási síkra tereli. Válaszában benne van, hogy nem elég csupán az evilági törvényeknek és uralkodóknak engedelmeskedni, hanem mindenkinek teljesíteni kell Istennel szembeni kötelességeit is. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, Te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a Neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket. Ámen.