Napi evangélium
2013. január 4. – Péntek

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Jn 1,35-42

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János tanúságtételét követően annak eredményéről tudósít a mai evangélium. János két tanítványa nyomban Jézus után ered. Az egyikük András, a másik pedig maga János evangélista, aki leírta a történetet. Felébred bennük a vágy, hogy annak követői legyenek, akiről János azt vallotta, hogy ő az Isten Fia. Mielőtt a két tanítvány társaként magunk is Jézus után indulnánk, egy gondolat erejéig érdemes visszapillantanunk Jánosra. Nincs benne féltékenység amiatt, hogy tanítványai közül ketten új mestert választanak maguknak, hiszen éppen az volt a küldetése, hogy a Jézushoz, a Megváltóhoz vezető utat előkészítse. Nem akarja egyetlen percig sem marasztalni őket, hanem engedi, hogy elinduljanak. János tanúságtétele tehát eredményes, ettől kezdve a háttérbe húzódik, mert Jézus személye fontosabb az övénél. 
Mit gondolhatott magában a Jézus nyomába szegődő két tanítvány? Mit várhattak tőle? Biztosan tele volt a fejük ezernyi kérdéssel, és tele volt a szívük a megismerés vágyával. Amikor Jézus váratlanul megfordul és szándékukról kérdezi őket, hirtelen zavarodottságukban a lehető legegyszerűbb kérdés jut csak eszükbe: „Mester, hol laksz?” (Jn 1,38). Magam elé képzelem Jézus arcát, aki magában mosolyoghatott: Hát csak ez jut eszetekbe? Nem tudtatok jobbat kitalálni? Tényleg arra vagytok csak kíváncsiak, hogy melyik házban lakom? Dehogy! Sokkal többet szeretnétek ti ennél! Meg akartok ismerni engem. A tanítványaim akartok lenni, ezért szólítottatok Mesternek. Hát gyertek, megmutatom nektek a házat, megosztom veletek életemet! 
Talán ilyesfélét gondolhatott Jézus, aki ma hozzám fordul, s tőlem kérdezi, hogy mit szeretnék. Uram, nem a lakcímedre vagyok kíváncsi, hanem veled szeretnék élni! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet. Ámen.