Napi evangélium
2013. január 26. – Szombat, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. 
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”

Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Szent Pál apostol megtérésének napját követően az ő két munkatársára Szent Timóteusra, Efezus városának első püspökére, valamint Szent Titusz krétai püspökre emlékezünk a mai napon, akik az evangéliumhirdetés szolgálatában voltak a népek apostolának segítségére. 
Pál az igehirdetés gyümölcseit mindig Istennek tulajdonította és nem saját érdemének. Ennek oka világos: küldetésének teljesítése során Isten kegyelme adta neki az erőt. Enélkül munkája eredménytelen lett volna. Isten segítő kegyelme abban is megmutatkozott, hogy Pál mellé hűséges személyeket rendelt, akikre bátran számíthatott és önálló feladatokkal bízhatta meg őket. Ezek közé tartozik Timóteus és Titusz, akik Pál buzgóságát látva társai lettek az igehirdetésben, és a pogányok apostolához hasonlóan egész életüket az evangélium hirdetésére szentelték. 
Mitől válik valaki az evangélium hirdetőjévé? Mi ösztönzi az igehirdetőt szolgálatában? Minden Krisztus személyes meghívásával kezdődik, s azzal, hogy ő küld valakit erre a munkára. Egyik levelében Pál így bíztatja Timóteust: „Éleszd fel magadban az Isten kegyelmét” (2Tim 1,6), amely az evangélium hirdetésére és misszióra indította. Mindegy, hogy figyelmeztetésnek vagy felszólításnak vesszük ezt a kijelentést, de az biztos, hogy nekünk is szól. Isten kegyelme nélkül a hit terjesztése haszontalan erőfecsérlés, felesleges erőlködés. 
Pálnak másik munkatársához, Tituszhoz írt levele szerint az apostoli szolgálat célja az, hogy Isten választottait a hitre és az igazság megismerésére vezessük (vö. Tit 1,1). Él-e bennem ez a lelkület? Törekszem-e arra, hogy hitre vezessek másokat? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Égi Édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket! Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen.