Napi evangélium
2013. február 8. – Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Mk 6,14-29

Elmélkedés:

Szent Márk evangélista írásának hatodik fejezetét olvassuk ezen a héten az evangéliumban. A tegnapi szakaszban a tanítványok misszióba küldése szerepelt, holnap pedig az ő visszaérkezésük következik. E kettő közé illeszti be Márk Keresztelő Szent János vértanúságát, amellyel jelezni kívánja, hogy Krisztus tanítványának lenni akár vértanúságot is jelent. Aki Krisztus elkötelezett tanítványaként él, annak készen kell állnia arra, hogy Mestere sorsát mindenben vállalja. 
Az emberi rosszindulat és gonoszság nem retten vissza semmitől. Isten olyan embereket küld a próféták személyében, akik a törvények útjára való visszatérést sürgetik és rávilágítanak a nép bűneire. Sokak számára egyszerűbbnek tűnik a próféták elnémítása, megölése, mintsem hogy változtassanak életmódjukon. Keresztelő János emiatt veszíti el életét, majd pedig Jézussal szemben is emiatt fokozódik az ellenállás. 
Érdemes szót említenünk arról is, hogy a történet kezdetén a nép körében elterjedt vélekedésekről hallunk Jézus személyével kapcsolatban. Egyesek valamelyik korábbi próféta visszatérésére gondolnak, Heródes pedig azt hiszi, hogy az általa lefejeztetett Keresztelő János támadt fel a halálból, s ennek kapcsán mondja el az evangélista János halálának történetét. Ezek a félelemből fogant hiedelmek hamis képet rajzolnak Jézusról. 
Milyen kép él bennem Jézusról? Mit hiszek róla? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Mária, Jézus Anyja, légy mindnyájunknak Édesanyja, hogy mi is tisztaszívűek legyünk, miként Te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan Te szeretted Őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy Te tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk! Ámen.
(Boldog Kalkuttai Teréz anya)