Napi evangélium
2013. február 17. – Nagyböjt 1. vasárnapja

Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” 
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.

Lk 4,1-13

Elmélkedés:

Istent keressük 
Váratlanul ért bennünket a hír, hogy XVI. Benedek lemond pápai hivataláról, lemond legfőbb pásztori hatalmáról. A tény fényesen bizonyítja, hogy a Szentatya nem ragaszkodik hatalmához, mert a hatalomhoz való ragaszkodás kísértés lehet. A gonosz egykor azzal kísértette meg Jézust, hogy ragadja magához a hatalmat, de ő visszautasította ezt. Döntésének bejelentésekor a Szentatya hangsúlyozta, hogy teljesen szabadon hozta meg döntését, tehát semmi okunk nincs ebben kételkedni. Bátor cselekedetével a Szentatya új utat akar nyitni az Egyház számára. Hogy e lemondás és annak következtében az új pápa milyen jót hoz az Egyház és a világ számára, ezt bízzuk a jó Isten gondviselésére! 

Nagyböjt 1. vasárnapjának evangéliuma Krisztus megkísértéséről szól. A gonosz, a sátán, aki arra törekszik, hogy hazugságaival a maga szolgálatába állítsa, Istennel pedig szembefordítsa az embert, még Jézust sem kíméli. A kísértés az ő számára is ugyanazt jelenti, mint mindenki más számára: Az igaz Isten helyett szolgáld a „hazugság atyját!” Isten szeretete helyett válaszd az önszeretetet! Ne engedd, hogy Isten uralkodjék fölötted, hanem vedd kezedbe sorsodat! Az a tény, hogy a bűnt soha el nem követő Krisztust is megkísértette a gonosz, azt jelzi, hogy nem panaszkodhatunk amiatt, hogy életünkben kikerülhetetlen a rossz elleni küzdelem. Ez emberi életünk velejárója. Ha nem volna ez a küzdelem, mert nem volna rossz és mindig csak jót tehetnénk, akkor meg a szabad akaratot hiányolnánk. Isten megengedi a rosszat, hogy mi szabad akarattal felelős döntést tudjunk hozni mellette vagy ellene. Jézus megkísértésének története megerősít minket abban, hogy a rossz mindenféle csábításának ellent lehet mondani. A kísértések – bár sok esetben valóban nehezen – felismerhetők, és visszautasíthatók. Jézus is visszautasította a kísértéseket, nem engedelmeskedett a gonosznak, nem követett el bűnt, mert a bűn nem összeegyeztethető Isten szentségével. A bűn ugyanakkor nem csak Isten természetével ellentétes, hanem emberi természetünkkel is. Nincs helye a bűnnek az életünkben, ha valóban komolyan vesszük az életszentségre való törekvést, amelyet Isten kér tőlünk. 

A gonosz módszere a megtévesztés. Ez megnyilvánul például abban, hogy a jó látszataként tünteti fel azt, ami valójában rossz. Olyanra ösztönöz, ami első pillanatban jónak tűnik, s nem is gondolom, hogy a gonosz csapdájába kerülök. A megtévesztés másik megnyilvánulása, ha valaki túlzottan magabiztos, és azt képzeli magáról, hogy sebezhetetlen. Jézus megkísértésének példája figyelmeztet: sebezhető vagyok, megkísérthető vagyok, könnyen a bűn csapdájába eshetek. 

Mi a célja a kísértésnek? Jézus esetében mindhárom kísértés hátterében az húzódik meg, hogy eltérítse őt küldetésétől. Ebből a szempontból nem véletlen tehát, hogy közvetlenül az ő nyilvános működése előtt történik ez az esemény. A gonosz azt akarja, hogy az Úr ne engedelmeskedjen az Atyának, ne teljesítse küldetését, amit az Atyától kapott. Még az utolsó pillanatban is erre törekszik a gonosz, közvetlenül szenvedésének kezdete előtt is el akarja téríteni őt a megváltás végrehajtásától, ahogyan erről az Olajfák hegyén történt jelenet tanúskodik (vö. Lk 22,39-46). 

Mi a célja a kísértésnek az emberek esetében? Hasonló, mint Jézusnál. Eltéríteni minket emberi hivatásunktól. Eltéríteni attól a feladattól, küldetéstől, amit Isten bíz ránk. Eltéríteni minket attól a szívünk mélyén élő vágytól, hogy Istent keressük és megtaláljuk. Eltéríteni minket a szeretet útjától. 

Uram, Jézus Krisztus! A gonosz azt akarja elhitetni velem, hogy magamra hagytál, egyedül vagyok, nem törődsz velem. A gonosz azt sugallja nekem, hogy nincs kiút, felemelkedés bűneimből. Hiszem, hogy te mindig velem vagy. Hiszem, hogy irgalmas vagy és megbocsátasz nekem. Emelj fel engem irgalmaddal és szereteteddel! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, Jézus Krisztus! Hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak Hozzád, és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a Te arcodra tekintsek, a Te tekinteted keressem, a Te kezed után nyúljak, s a Te Szívedre hajoljak. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! Ámen.