Napi evangélium
2013. február 15. – Péntek

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Mt 9,14-15

Elmélkedés:

Keresztelő János tanítványai azt kérik számon Jézustól, hogy miért nem figyelmezteti tanítványait a böjt megtartására, ami a korabeli vallásos zsidóság számára a vallásosság egyik megnyilvánulása volt. E szavakat olvasva fogalmazódik meg bennünk a kérdés: Mire való a böjtölés? Mi a böjtölés helyes módja? Miért ajánlja az Egyház különösen is figyelmünkbe a böjtöt a húsvéti előkészület idején? 
A gyerekek – akikre még amúgy sem vonatkoznak a böjt előírásai – szokták mesélni, hogy milyen nehéz volt számukra lemondani valamilyen finomságról. Egy kisfiú mondta például, hogy édesanyja arra kérte, hogy ne egyen fagyit, mert a testvére sem ehet megfázásos betegsége miatt, és biztosan rosszul esne neki, ha családtagjait finom fagyival látná. Történetét nagyot sóhajtva így fejezte be: „Hát én lemondtam a fagyiról! Ugye milyen nagy hőstett volt, atya?” 
Ha a gyermekek így is tekintenek a lemondásra, a felnőttek azért vegyék komolyabban a böjtöt és a lemondásokat! Nem hőstett ez, amivel büszkélkedni kell mások előtt. Főként nem Isten előtt. A helyes böjtölés alapmagatartása az Isten előtti alázat és az Isteni Gondviselésre való ráhagyatkozás. A táplálkozásban való mértékletesség azt a célt szolgálja, hogy Istenre éhezzünk és testünk fegyelmezése közben jobban töltekezhessünk a lelki javakkal. A nagyböjti időben Istenre vágyakozom, aki lelkemet táplálja igazságával. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, Jézus, add meg nekem, hogy mindig elégedett legyek azzal, amit Te adsz nekem, s adományaidban felfedezzem az életemet boldogító kegyelmet. Segíts nekem, hogy ne a földi kincsek felé fordítsam szívemet, hanem egyedül Feléd, aki tudod, mire van szükségem az örök élethez. Nyisd meg szememet, hogy észrevegyem a körülöttem élő nélkülözőket és szegényeket, hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Köszönöm Jézusom, hogy megóvsz engem attól, hogy a földi gazdagság miatt megtagadjam szereteted, és szegénység sem kényszerít tisztességtelen vagy becstelen cselekedetre. Ámen.