Napi evangélium
2013. február 14. – Csütörtök

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”

Lk 9,22-25

Elmélkedés:

Már most, a nagyböjt kezdetén világosan jelzi számunkra az evangélium, hogy ez az időszak a szenvedő Krisztussal való találkozás ideje. A szakasz első részében Jézus megjövendöli szenvedését, halálát és feltámadását, majd pedig a következő rész szerint arról beszél, hogy tanítványaira is ugyanez a sors vár, nekik is fel kell vállalniuk a kereszthordozást. 
Jézus három alkalommal beszél előzetesen apostolainak és tanítványainak a rá váró szenvedésekről, amely azt jelzi, hogy felkészül minderre. A szenvedéseket nem utasítja majd el, hanem engedelmesen elfogadja azokat, de nem azért mert nem képes ellenállni az emberi gonoszságból fakadó erőszaknak, hanem mert ez az Atya akarata. Ennek az engedelmességnek lesz a viszonzása az Atya részéről az, hogy elfogadja a Fiú áldozatát az emberek megváltásáért. Jézus tehát készül a szenvedésekre, beszél erről tanítványainak, ők azonban aligha értik szavait, főként a feltámadás marad homályos számukra. Hiába igyekszik Jézus övéit is felkészíteni sorsára, az apostolokat oly váratlanul éri Jézus elfogása és keresztre feszítése, mintha sosem hallottak volna erről. Valójában csak Jézus feltámadását követően érthették meg, hogy miről is beszélt nekik korábban Mesterük. 
A jövendölések után arra bíztatja Jézus követőit, hogy vegyék fel és hordozzák életük keresztjeit. Ezek a szavak éppen úgy vonatkoznak ránk is, mint az egykori tanítványokra. Mit jelent a kereszthordozás? Mindennapi életünk gondjait, valamint a betegségeket és szenvedéseket viseljük türelemmel, és fogadjuk el azt, mint a mennyei Atya akaratát. Nem beletörődés ez, hanem Isten akaratának elfogadása még akkor is, ha nem látom pillanatnyilag azok értelmét. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, látva önnön nyomorúságunkat, és remélve a gyógyulás ígéretében, azonnal válaszolunk: Itt vagyunk, mert Te vagy a mi Urunk, Istenünk! Hívtál, s mi válaszoltunk: itt vagyunk! Tettekkel fogjuk bizonyítani, hogy a Tieid vagyunk, és senki másnak nem vetjük alá magunkat, csak Neked, és ezt mondjuk: Te vagy, Uram, a mi Istenünk! Ámen.