Napi evangélium
2013. április 6. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A feltámadás első hirdetői hiába mondták el az apostoloknak találkozásukat az Úrral, ők ezt nem hitték el. Mária Magdolna és az emmauszi két tanítvány is a hitetlenségbe ütközött. A tanítványok nem hittek nekik és nem hittek a feltámadásban. E hitetlenség miatt kapnak szemrehányást Jézustól, amikor végre nekik is személyesen jelenik meg. 
A jelenetből kiderül számunkra, hogy az emberi tanúságtétel ugyan segíthet másokat a hit útján, de a személyes találkozás ennél jelentősebb. Később Tamás apostol sem hisz társainak, és saját szemével szeretné látni a Feltámadottat. Emberileg érthető lehet ez a hitetlenség, de Jézus számára mégis elfogadhatatlan tanítványainak hitetlen magatartása. Ismét egy világos példa arra, hogy a hit nem minden ember számára magától értetődő. A valódi hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül is bízzunk a másik félben és az ő szavában. A bizalom feltételezi jóindulatunkat, amely igazmondónak tartja a másikat. De nem felejthetjük el azt sem, hogy még a hívő embert is időnként megkísérti a hitetlenség. Ezért kell szüntelenül kérnünk Jézust: Növeld bennünk a hitet! 
Az evangélium kapcsán a következő kérdések merülnek fel: Elfogadom-e, elhiszem-e mások tanúságtételét Jézusról? Törekszem-e a rendszeres találkozásra Jézussal az imádságban és a szentáldozásban? Tanúságot teszek-e találkozásaim élményéről és hitemről, hogy mások is eljussanak a hitre? Indulok-e hirdetni Krisztus evangéliumát? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött! Ámen.