Napi evangélium
2013. április 26. – Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

Jn 14,1-6

Elmélkedés:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6) – olvassuk Jézus szavait a mai evangéliumban. Az Egyház a kezdetek óta hittel vallja, hogy egyedül Jézus az út, aki elvezet minden embert az Atyához, ő az igazság, aki szabaddá tesz minket és ő az élet, aki örömre gyújtja szívünket. 
E kijelentések igazságát akkor tapasztalhatjuk meg, ha nem csak szavainkkal valljuk mindezt imádságainkban, hanem határozottan rálépünk az útra, és elindulunk Jézussal a mennyei Atya felé. A krisztusi igazság megismerése felszabadít bennünket, és a Krisztusban való élet igazi örömmel tölt el. Az igazság útján elindulni azt jelenti, hogy az élet felé törekszünk. Ez az út sok esetben keresztút, pontosan olyan, mint Krisztusé volt. Mégis egyedül ez vezet az üdvösségre. 
Az evangéliumokban szereplő személyek különféle utakon járnak. Egyszer a lelkes hit útján, máskor a hitetlenség útján. Egyszer a hegyekre (lelki magaslatokra), máskor a kietlen pusztaságba (lelki szárazság) vezető utakon. Néha az Úr egyenes útjain, máskor messze eltávolodva attól. Az életre vezető keskeny ösvényt csak kevesen választják, mert a többség a pusztulás széles útján jár. Az emberek bejárják a városok kövezett utcáit és a falvakba vezető poros utakat. 
Eközben Jézus is nagy utat járt be. Ő mindig a maga útját járta. Az emberekhez vezető utat, amely egyúttal az Atyához is vezetett. Járta a keresztutat, amely a dicsőséges feltámadás felé vezető út volt számára. És Jézus, aki azt mondta magáról, hogy ő az út, újra és újra útnak indul napjainkban, hogy meghívjon minket: legyünk útitársai az Atya felé vezető úton! Elindulok-e Jézussal? Engedem-e, hogy a hit útján vezessen? Szeretném-e, hogy az Atyához vezessen? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy ne akarjak mások felett ítélkezni, hanem igazságosan ítéljem meg cselekedeteimet. Ébredjen bennem bűntudat és bűnbánat! Ugyanakkor sose feledkezzek meg arról, hogy irgalmas Istenként mindig kész vagy megbocsátani nekem. Azzal a bizalommal sietek Feléd, hogy Nálad nem csak igazságos ítéletre számíthatok, hanem rátalálok irgalmas Szeretetedre is. Hiszem, hogy bármily nagyok is bűneim, nagyobb a Te irgalmad és kegyelmed. Tekints rám, Uram, irgalmas tekinteteddel! Ámen.