Napi evangélium
2013. április 14. – Húsvét 3. vasárnapja

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: 
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. 
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. 
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. 
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” 
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” 
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! 
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”

Jn 21,1-19

Elmélkedés:

Szeretetre alapozott új hivatás 
A neves evangélikus teológus, Dietrich Bonhoeffer így fogalmaz egy Istennek szóló imájában: „Én kishitű vagyok, de nálad a segítség. Nyugtalan vagyok, de nálad a békesség. Bennem keserűség él, de belőled türelem árad. Én nem értem útjaidat, de te ismered az enyémet”. A mai vasárnap evangéliuma segíthet bennünket az isteni segítség megtapasztalásában, Isten békéjének elfogadásában, az elkeseredettségükön való felülemelkedésben és az Isten által számunkra kijelölt életút, keresztény hivatás felismerésében. Nézzük a történetet az új hivatásukat felismerő apostolokról és az új hivatást megalapozó szeretet megvallásáról! 
Három szereplőre érdemes odafigyelnünk a mai evangéliumban: Jézusra, aki irányítja az eseményeket, Jánosra, aki „szeretett tanítványként” van megnevezve, s aki elsőként ismeri fel ez alkalommal az Urat, valamint Péterre, akinek elsőségét az apostolok között ez a jelenet is kihangsúlyozza. 
Elsőként Jézus személyére figyeljünk, aki feltámadása után több alkalommal megjelent az apostoloknak, a tanítványoknak, illetve az asszonyoknak. De mintha ők még a többszöri jelenések és találkozások során sem értették volna meg, hogy új feladatot, küldetést kapnak. Péter halászni indul, mintha a Jézus-esemény lezárult volna, s ott kellene folytatnia életét, ahol három évvel korábban abbahagyta, mielőtt Jézus meghívta. Visszatér eredeti mesterségéhez a halászathoz és apostoltársai követik őt ebben. Bizonyos értelemben érthető csalódottságuk és gondolkozásuk, s most azt keresik, hogy mivel folytassák életüket. Jézus pontosan erre a kérdésre ad választ nekik e jelenése alkalmával. A feltámadt Jézus megjelenik és csodát tesz, az eredménytelen halászat után mégis rengeteg halat fognak annak köszönhetően, hogy engedelmeskednek Jézusnak. Közbeavatkozásával Jézus egyértelművé teszi számukra, hogy emberi munkájukat és erőfeszítésüket ő tudja eredményessé tenni. A jelenet során és ezt követően a Péterrel való párbeszédben is Jézus úgy áll előttünk, mint aki irányítja Egyházát és küldötteit, az apostolokat. A feltámadt Krisztus jelenléte minden korban megtapasztalható az Egyház életében, napjainkban is. 
Másodszor János személyét emeljük ki. Evangélistaként ő írja le az eseményt. Művében nem szokta név szerint megnevezni önmagát, inkább „szeretett tanítványként” említi saját személyét, ő az, „akit Jézus szeretett.” János azért fontos szereplője az esetnek, mert elsőként ő ismeri fel, hogy Jézus az. Felfigyel a hallal teli hálóra. Rögtön észreveszi, hogy nem várt dolog történt. Azonnal csodaként értékeli az esetet és jelet lát a történtekben. Ez a jel nyitja meg az ő szemét, hogy felismerje az Urat. Felismeréséről nem hallgat, hanem megosztja azt társaival, mindenekelőtt Péterrel, hogy az ő szemük is megnyíljon a feltámadt Úr felismerésére. János abban példa számunkra, hogy vegyük észre a jeleket, a Jézus jelenlétéről tanúskodó jeleket! Az evangélium terjedése, annak elfogadása az emberek részéről, a hit buzgó kifejezése és még számtalan jel arról tanúskodik, hogy Jézus nem hagyja el övéit, nem hagyja el az Egyházat, hanem szüntelenül velünk van. Segítsünk másokat is abban, hogy eljussanak e felismerésre! 
Harmadszor pedig Péter apostol áll előttünk, aki Jézus háromszori kérdésére háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt. János evangélista kihasználja, hogy a görög nyelvben (eredetileg ezen a nyelven írta művét) több szó van a szeretetre, amelyek annak mértékét is kifejezik. Nyelvészeti dolgokba nem érdemes belemennünk, de azt érdemes megjegyeznünk, hogy Jézus több szeretetet kíván Pétertől, mint a többiektől. Mert akire többet bíznak, attól többet is kérnek. Akire nagyobb feladat vár, annak jobban ki kell mutatnia Jézus iránti hűségét. Aki a vezető szerepet kapja, annak jobban meg kell vallania szeretetét. Péter vallomása ösztönözzön bennünket arra, hogy megerősítsük és bátran megvalljuk szeretetünket az Úr iránt! Péter háromszor tagadta meg Jézust, pedig előre figyelmeztetést kapott. Most lehetőséget kap arra, hogy hibáját jóvátegye. Mi is kapunk új lehetőséget Jézustól, hogy bűneinket jóvátegyük, hibáinkat kijavítsuk, és új úton induljunk el. A feltámadt Krisztussal való találkozás segítsen bennünket feladatunk, hivatásunk felismerésére! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A Veled való találkozás egykor megerősítette az apostolokat a szeretetben. Új hit és új remény ébredt bennük. Új erőre gyulladtak a Te Szeretetedtől, majd pedig Pünkösdkor megkapták a Szentlélek ajándékát, hogy erős lélekkel végezzék az evangélium hirdetését és az emberhalászatot. Új élet kezdődik számomra is. Adj nekem erőt ahhoz, hogy végigfussam pályámat, és teljesítsem azt a feladatot, amelyet rám bízol, hogy tanúságot tegyek az evangélium igazságáról a reményvesztett embereknek. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! Ámen.