Napi evangélium
2012. szeptember 18. - Kedd
Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Lk 7,11-17
Elmélkedés:
A tegnapi evangéliumban Jézus egy halálán lévő embert gyógyított meg, a maiban pedig egy halottat támaszt fel. A százados esetében egy férfi kérésére, az ifjúnál pedig édesanyja, egy nő érdekében cselekszik. Mind a pogányokkal való érintkezés, mind a halottak megérintése tisztátalan tett volt a zsidó törvények szerint, de Jézus mindkét esetben megszünteti a határt a tisztátalan és a tiszta között, mert a jócselekedet ezt megkívánja. Jézus örömhíre ugyanis nem ismer határokat, nem lehet korlátok közé szorítani, hanem minden emberhez szól. A jótettek sem korlátozódnak egyesekre, hanem bárkivel megtörténhetnek, aki hisz Jézusban és elismeri azt, hogy szüksége van az isteni segítségre.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: Neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan Te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: Neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra! Ámen.
Kommentáld!