Napi evangélium
2012. szeptember 15. - Szombat, A fájdalmas Szűzanya
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,33-35
Elmélkedés:
A Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepét követően a Fájdalmas Szűzanya napján arra emlékezünk, hogy Jézus édesanyja valóban csatlakozott fiának szenvedéseihez. Simeon egykori jövendölése valósult meg akkor, amikor fájdalom érte Máriát olyan esetekben, amikor fiát bántalmazták vagy elutasították. De a jövendölés akkor teljesedett be igazán, amikor Szűz Mária, miután végignézte Jézus kereszthordozását, ott állt a Golgotán a kereszt alatt. Tehetetlenül nézte egyetlen gyermekének haláltusáját, s még ő sem érthette, hogy miért kellett mindennek bekövetkeznie. Vajon odaállok-e Máriával együtt a kereszt alá? Csak szemlélője maradok-e az eseményeknek, vagy Jézussal közösséget vállalva akarok-e részesedni az ő áldozatából? Szenvedéseink akkor válnak érdemszerző kereszthordozássá, ha Krisztus megváltó szenvedéséhez és keresztjéhez kapcsolódnak.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Miasszonyunk, Istennek Szent Anyja, minden asszonyok között első, aki fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek Téged, nyerd meg nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve Ő legyen lelkem jegyese. Megígérem Neked és Neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint Ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg magam, egyedül Neki, napjaim során életem alkonyáig. áMEN.
(Sziénai Szent Katalin)
Kommentáld!