Napi evangélium
2012. szeptember 10. - Hétfő
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11
Elmélkedés:
A szombaton meggyógyított béna kezű emberrel tett csodánál mindig elcsodálkozom azon, hogy Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. A zsidó törvények szerint a szombati napon nem volt szabad semmilyen munkát végezni, és még az is munkának számított az írástudók szerint, ha egy orvos ilyenkor gyógyított. Ebben az esetben Jézus úgy gyógyít, hogy nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteget, nem teszi rá a kezét, de még egy imát sem mond érte, mint sok más esetben. Csak annyit kér a betegtől, hogy nyújtsa ki a kezét, aki ezt meg is teszi. És ettől meggyógyul a keze. Jézus „semmittevése” persze hogy esztelenül felbosszantja ellenségeit, hiszen ebbe végképp nem tudnak belekötni. Bár egyértelmű, hogy Jézus miatt történt a gyógyulás, mégsem mondhatják azt, hogy szombaton dolgozott. Engedjük, hogy az Úr jót tegyen velünk! Bármely nap csodában lehet részünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak! Ámen.
Kommentáld!