Napi evangélium
2012. november 22. - Csütörtök
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lk 19,41-44
Elmélkedés:
Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál – mondja Jézus, amikor megpillantja Jeruzsálem városát. További szavai beigazolódtak, amikor a rómaiak 70-ben megostromolták és elfoglalták a várost, a templomot felgyújtották. Jeruzsálem a nevében hirdeti, hogy a béke városa, mégis úgy tűnik, hogy azóta is a békétlenség uralkodik falai között, s nem szűnnek a vallási különbség okozta viszályok. De mintha nem is csak a városnak, a kőből épült házaknak szólna a figyelmeztetés, hanem a város lakóinak, s nem is csupán azoknak, akik egykor lakták, hanem mindenkinek, nekünk is. Bárcsak minden embere felismerné, ami üdvösségére szolgál! Jézus szavai szerint nem attól kell félnünk, aki elveheti életünket, hanem attól, aki lelkünket a kárhozatra taszíthatja, azaz meghiúsítja üdvösségünket. Ha nem szeretnénk vesztünket, akkor fel kell ismernünk Üdvözítőnket Jézus Krisztust! El kell fogadnunk, hogy nincs üdvösség senki másban, csak Őbenne! Legalább ezen a napon gondolkozzunk el azon, hová is vezet a mi életünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus Krisztus, lelkem Pásztora, vedd el tőlem minden bűnömet kereszted és szereteted erejében! Tiéd akarok lenni! Gyönge vagyok és a bűn sokszor fogva tart, de szeretném őszinte szívvel és teljes erőmből ismét megkísérelni, hogy mindennel szakítsak, ami Tőled távol tart. Életem egyetlen Pásztora, segíts ebben! Ámen.
Kommentáld!