Napi evangélium
2012. november 14. - Szerda

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. 
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Lk 17,11-19

Elmélkedés:

Amikor a tíz meggyógyult leprás ember közül csak az egyik tér vissza Jézushoz köszönetet mondani, az Úr így szól hozzá: Hited meggyógyított téged” (Lk 17,19). Ha őt a hit gyógyította meg, akkor a többiek miért gyógyultak meg? Vajon a többi kilenc leprás is hitt Jézusban? Ha hittek, akkor miért nem tértek ők is vissza, hogy megköszönjék gyógyulásukat? De ha nem hittek, akkor miért gyógyultak meg? És ha valóban nem hittek, akkor miért kérték Jézus segítségét? Vajon hittek-e a csoda előtt? És amikor észrevették tisztulásukat, kinek és minek tulajdonították a csodát? Vajon hittek-e gyógyulásuk után? Ha hittek, miért voltak hálátlanok? Ha nem hittek, akkor vajon néhány óra múlva újra visszakapták a leprás betegséget? E kérdésekre az evangélium nem ad választ. A leprások talán hittek Jézus gyógyító erejében, hiszen különben nem fordultak volna hozzá segítségért. És biztosak lehetünk, hogy Jézus nem bocsátott rájuk később újabb betegséget, ha mégsem hittek. Az emberi hálátlanság viszont megdöbbent minket. Lássuk be: sokszor észre sem vesszük, ha Isten jót tesz velünk, vagy ha észrevesszük, elfelejtünk köszönetet mondani! Legyünk hálásak Isten jóságáért! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek! Ámen.