Napi evangélium
2012. november 13. - Kedd
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10
Elmélkedés:
Jézus nem uralkodni jött a világra, hanem az emberek üdvösségét szolgálni. Szolgálata a keresztig, a kereszthalálig vezetett. Engedelmességének és szolgálatának értékét és méltóságát a szeretet adja meg, amelyet mindazok iránt érez, akiket szolgál, s akikért életét áldozza. Azokat szolgálja, akik oly sokszor megtagadják az Istennek végzett szolgálatot. A szolgálat igazi lelkületét Jézustól tanulhatjuk meg, aki egyértelművé teszi számunkra, hogy az embereknek szolgálva magának Istennek végzünk szolgálatot. Nem rabszolgaságra vagy kényszermunkára hív bennünket, hanem arra, hogy teljes szabadsággal, a Szentlélekben megújulva és az üdvösség reményében Urunknak szenteljük egész életünket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak Neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok Hozzád, és szeretnék Hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden Benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát Neked és dicsőítsen Téged. Ámen.
Kommentáld!