Napi evangélium
2012. március 27. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.

Jn 8,21-30

Elmélkedés:

Jézus arról beszél a mai evangélium szerint, hogy nem ebből a világból való. Mindent az Atya megbízásából tesz, és akkor is Őneki engedelmeskedik majd, amikor a Kereszten feláldozza életét. Mindenki, aki körülötte áll – farizeusok is és a nép is – ugyanazt hallja. A hallgatóság reakciója ennek ellenére kétféle. Az egyik csoportról azt írja az evangélista, hogy „nem értették meg szavait”, a másik oldalon viszont azok vannak, akik „e szavak után hittek Jézusban”. Vajon mi okozza ezt a különbséget? Mitől van az, hogy egyesek elfogadják Jézus személyét, tanítását, és követésére indulnak, de mások visszautasítják őt, és nem kívánnak vele élni? A különbség oka pontosan az, amit Jézus az evangéliumi szakasz elején említ. A farizeusok földiesen, evilági módon gondolkodnak. Nem arra törekszenek, hogy megérték az Isten akaratát, hanem a maguk szándékait akarják ráerőltetni Istenre, felcserélve ezzel a szerepeket. Helytelenül értelmezett emberi szabadság az, ha valaki Istentől akarja függetleníteni magát. Aki mindig csak saját érdekeinek megvalósítására törekszik, sosem fogja megérteni és elfogadni Isten akaratát. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram Jézus, hittel vallom, hogy Te valóban Isten vagy, aki isteni hatalmadat oly sokszor kinyilvánítottad az embereknek. Taníts meg engem arra, hogy mindig őszinte bizalommal merjek Hozzád fordulni, aki üdvösségemet és minden ember üdvösségét akarod. Ments meg engem életem viharaiban, és vezess engem a biztos kikötőbe, a Te Országodba! Ámen.