Napi evangélium
2012. március 18. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz Benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy Általa üdvözüljön a világ. Aki hisz Benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A Világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a Világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a Világosságot, és nem megy a Világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a Világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Jn 3,14-21

Elmélkedés:

Éjszakai beszélgetés 
A gyertyák csonkig égnek című művében Márai Sándor egy éjszakai beszélgetés keretébe foglalja két ember közös és majd különvált életének történetét. A két férfi késő éjszakától hajnalig beszélget egymással barátságról, szerelemről, hűségről és árulásról. Egészen komoly beszélgetés ez, amely az igazságot, a kettejük közti múltbéli titkokat szándékozik feltárni. Más irodalmi művekben is előfordul, hogy a szereplők egy éjszakai beszélgetés alkalmával tisztáznak sok mindent múltjukról, és tesznek elhatározásokat a jövőre vonatkozóan. Életünk során talán már mindannyian voltunk olyan helyzetben, amikor valakivel egészen komoly dolgokról beszélgettünk éjszaka. A csend, a nyugalom alkalmas feltételeket teremt ehhez. Amikor már alszanak, és senki nem zavar minket, akkor lehet igazán fontos dolgokról beszélgetni, hogy aztán a sötétség elmúltával a hajnali világossággal együtt a felismerésekből a megvilágosodásból megszülessen egy döntés, akár egy életfordító döntés. 
Egy éjszakai beszélgetésről hallottunk a mai evangéliumban, pontosabban annak egy részletéről. Nikodémus éjnek idején kereste fel Jézust, kettejük párbeszédét Szent János evangéliuma őrizte meg (Jn 3,1-21). Minek köszönhető Nikodémus látogatása? Jézus nem csupán a nép figyelmét hívta fel csodáival és tanításával, hanem felkeltette a vallási vezetők figyelmét is. Az ő körükben is megindult a találgatás, hogy ki lehet Jézus, milyen erővel képes meggyógyítani a betegeket és milyen hatalommal tanít? Egy alkalommal követeket küldenek Jézushoz, hogy feltárja kilétét, máskor nyilvános helyeken próbálják kérdezni vagy próbára tenni, de ezek mögött mindig valami rossz szándékot érzünk. Ezzel ellentétben Nikodémus esetében, aki maga is írástudó volt, nem beszélhetünk semmiféle hátsó szándékról vagy ellenséges érzületről. Úgy tűnik, hogy egy jóindulatú, jó szándékú ember, aki a vallásos tanításokban az igazságot keresi. Túlzás volna azt állítanunk, hogy az írástudók és farizeusok megbízásából megy Jézushoz, inkább a keresés egyéni szándéka vezetheti. A látogatás idejének megválasztásában, azaz, hogy éjszaka megy Jézushoz, nem feltétlenül azt kell látnunk, hogy félhetett Nikodémus, inkább annak jelképes jellegére gondolhatunk, azaz miként a sötétben kezdődő beszélgetés a reggeli világosodásig tarthatott, ugyanígy juthatott el a látogató a homályos kérdésektől a megvilágosodásig Jézus személyét és küldetését illetően, ahogyan erről a beszédben kifejezetten szó is esik. 
Jézus a lelki újjászületésről, az Istenben való megújulásról kezd el beszélni, majd a Megváltás, az isteni üdvözítő szándék és saját küldetése titkát foglalja össze: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Erre az isteni Szeretetre gondoljunk nagyböjtben! A mennyei Atya Szeretetére, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus Szeretetére, aki feláldozta magát értünk. Mi a válaszunk erre a Szeretetre?
A nagyböjti időszak mindannyiunk számára egy éjszakai beszélgetés Istennel. E beszélgetés minden bizonnyal legsötétebb pontja az, amikor Krisztus halálakor elsötétedik az ég és megértjük, hogy az Úr halára minden emberért, értünk, értem történt, és csak ezután juthatunk el a húsvéti hajnalra a megvilágosodáshoz, a Feltámadáshoz. Legyünk a Világosság gyermekei! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus Krisztus! Lelkünk megtisztítását kérjük Tőled. Mi sokszor megelégszünk a felületes bűnbevallással, de Te gyökeres megújulást vársz tőlünk. Te képes vagy alapjaiban megtisztítani lelkünket, hogy egyedül Istennek éljünk. A lelki megújulás adjon nekünk erőt ahhoz, hogy evangéliumod hirdetői legyünk a világban azok számára, akik még keresik megtisztító Irgalmadat és felemelő Szeretetedet. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk! Ámen.