Napi evangélium
2012. március 17. - Szombat
Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
Lk 18,9-14
Elmélkedés:
Két embert, illetve két magatartást állít elém Jézus a mai nap evangéliumának példabeszédében. A farizeus a vallásos ember mintaképe volt abban a korban, aki minden vallási előírást pontosan megtart. Ennek éppen az ellenkezőjét képviselték a vámosok, akiket mindenki a római birodalom kiszolgálóinak, és – mivel a maguk zsebére dolgoztak – a nép nyomorgatóinak tartottak. Jézus a közvélekedéssel ellentétben nem a farizeus, hanem a vámos példáját tartja követendőnek a vallási életben. Ennek oka az, hogy a példázat szerint a farizeus inkább az emberek tetszését keresi a vallásosság külső cselekedeteinek mutatásával, míg a vámos szívének belső bűnbánatával, szerényen áll Isten színe elé. A nagyböjti időszakban arra érdemes törekednem, hogy vallásos magatartásomat megtisztítsam a felszínességtől, és egyedül Isten tetszését keressem.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha Szentlelkednek harmata nem öntözi és Szereteted sugara nem melegíti; kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem Lelkednek tüzét. Íme: testemet és lelkemet Neked adom, legyen a Tiéd. Ámen.
Kommentáld!