Napi evangélium
2012. március 15. - Csütörtök
Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”
Lk 11,14-23
Elmélkedés:
Jézus ellenfelei azt a képtelen vádat fogalmazzák meg, amely szerint az ördöggel szövetkezve végzi ördögűzéseit a rendkívüli hatalommal rendelkező tanító. Válaszában Jézus egyrészt rámutat a vád belső ellentmondására, másrészt kinyilvánítja, hogy Ő Isten hatalmával és erejével végzi cselekedeteit, amelyek Isten országának jelenlétéről tanúskodnak. Az ördögűzések tehát azt jelzik, hogy Jézus felveszi a harcot a rosszal szemben. Szembeszáll a gonosszal, hogy az emberért küzdjön. A rosszat legyőzve visszaadja szabadságunkat. A nagyböjt annak az ideje, hogy Jézus segítségével én is felvegyem a harcot a bennem lévő és az Istennel való kapcsolatomat megrontó rosszal szemben és legyőzzem azt.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Isten, én Istenem, mert Te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én a Tied vagyok, Benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden szomorúságomban Te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is volna jó sora az én lelkemnek, ha nem Tebenned, életem Istene?
(Nagy Szent Gertrúd)
Kommentáld!