Napi evangélium
2012. március 13. - Kedd

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! 
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. 
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. 
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. 
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Mt 18,21-35

Elmélkedés:

Hányszor kell megbocsátanom? – teszi fel a kérdést Jézusnak Péter. Az apostol az emberek közötti megbocsátás határát keresi, mintha csak egy bizonyos számú esetre vonatkozna a megbocsátás kötelessége. A válaszban Jézus világossá teszi, hogy a megbocsátásnak nincs határa. Sosem mondhatom, hogy többször már nem kell megbocsátanom. Az emberek közt megvalósítandó és megélendő végtelen irgalomnak éppen az isteni Irgalmasság az alapja, amely minden bűnünket elengedi. És ha Isten nem méricskél és nem számolgat, akkor én sem lehetek kicsinyes az ellenem vétőkkel szemben. A megbocsátás mindig nagylelkűség. Isten nagylelkűsége irántam és az én nagylelkűségem embertársaim felé. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig Benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan Te szeretsz engem! Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts Önmagaddal, tölts el Szereteteddel, hogy Általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek! Ámen.