Napi evangélium
2012. március 11. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.” 
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az Ő Nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta Ő, hogy mi lakik az emberben.

Jn 2,13-25

Elmélkedés:

Ki lakik bennünk? 
A jeruzsálemi templom megtisztításának történetét hallgatva könnyen az a vélemény alakulhat ki bennünk, hogy Jézus egy durva, haragos és erőszakos ember volt, aki nem tudott parancsolni fékezhetetlen indulatainak, és kegyetlenül elbánt mindazokkal, akik neki nem tetsző dolgok cselekedtek a templomban. Ez a felszínes és elhamarkodott vélemény azonban messze áll a valóságtól, ugyanakkor igencsak igazságtalan volna így vélekedni Jézusról, hiszen az evangéliumokban ennél az egyetlen esetnél találkozunk azzal, hogy így viselkedett, és soha máskor. Nem indulhatunk ki abból, hogy egy helytelen, bűnös, egyértelműen elítélendő cselekedet volt ez Jézus részéről, hanem keresnünk kell tettének az okát. Mi indította Jézust e cselekedetére? Hogyan értékeljük viselkedését? Mi az üzenete ennek a feltehetően jelképes, prófétai tettnek? Ezen kérdésekre keressük ma, nagyböjt 3. vasárnapján a feleletet elmélkedésünkben. 

Elsőként azt érdemes leszögeznünk, hogy Jézus határozott magatartása helyes, s ezt még a kiűzött kereskedők is elismerik azzal, hogy nem szállnak szembe vele. A jeruzsálemi templom, mint ahogy minden templom, az Isten háza. Isten mindenütt jelen van, de a templomok az Ő jelenlétének különleges helyei. Valamennyi templom az istentiszteletre van felszentelve, és nem kereskedésre. Ezt nem tartották tiszteletben azok, akik ott árusították az áldozatokhoz szükséges állatokat, illetve azok sem, aki ezt a tevékenységet számukra engedélyezték. A kereskedők kiűzésével Jézus egyértelművé teszi, hogy mire szolgál a templom. 

A templom megtisztításában ugyanakkor a messiási idők különleges jelét kell látnunk, amellyel Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy a templomot sajátjának tekinti. „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká” – mondja, hiszen ez a hely az imádság háza, az istentisztelet helyszíne, ahol nem tűrhető meg semmilyen olyan tevékenység, amely ehhez méltatlan. Kortársai bizonyára felismerték Jézus jelképes cselekedetének igazi értelmét, s ezért követelnek Tőle további jeleket, amelyekkel azt igazolhatná, hogy valóban Ő a Messiás. Jézus úgy válaszol a kérésre, hogy a templom lerombolásának említésével utalást tesz saját küldetésére, a Rá váró szenvedésre és halálra. A templom újjáépítése pedig az Ő Feltámadására vonatkozik, de ezt a hallgatóság ekkor még nem értheti, csak Feltámadása után vonatkoztatták erre tanítványai. A templom megtisztítása tehát nem öncélú erőfitogtatás Jézus részéről, hanem olyan jel, amely a messiási idő eljövetelét igazolja. 

Érdekes kérdés lehet, vajon mi történt azután, hogy a kereskedők elhagyták a templomot? Talán pár nap múlva visszamerészkedtek ugyanazok a kereskedők, és tovább folytatták az árusítást? Vagy talán a templom vezetői hívták őket vissza, hogy mielőbb árusítsák újra az áldozatokhoz szükséges állatokat, és folytassák pénzváltó munkájukat? Netalán más kereskedők foglalták el a korábbiak helyét? Minderről az evangéliumok erről nem árulnak el számunkra semmit. De ennek kapcsán érdemes elgondolkoznunk azon, hogy miért tisztítjuk meg lelkünket a nagyböjt folyamán? Jézus azért tisztította meg egykor a jeruzsálemi templomot, és szüntetett meg ott minden oda nem illő tevékenységet, hogy újra átadja az istentisztelet céljára, és helyet biztosítson az imádság számára. És a mi Urunk azért akarja megtisztítani a mi lelkünket a bűnbocsánat által, hogy újra Isten költözzön a szívünkbe. Jézus tudta, hogy mi lakik az emberben. Tudja, hogy mi lakik bennünk. Vajon engedjük-e, hogy kiűzzön belőlünk minden rosszat, hogy lakóhelyet teremtsen bennünk Isten számára? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a Te Szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben, és újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával szándékod szerint újjáépítsük az Egyházat. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk! Ámen.