Napi evangélium
2012. május 5. – Szombat

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek Őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya Énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd Nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”

Jn 14,7-14

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus folytatja az utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédét, amelyben arról hallunk, hogy az Atyáról beszél. Ez olyannyira felkelti az apostolok érdeklődését, hogy Fülöp a többiek nevében is azt kéri, hogy Jézus mutassa meg az Atyát. Válaszként Jézus arról beszél, hogy mennyire szoros a kapcsolata az Atyával, hiszen Jézus az Atyában van és az Atya Őbenne. Sőt, szoros kapcsolat helyett inkább az Atya és Jézus egységéről kell beszélnünk. Az Atya Krisztus személyében nyilatkoztatja ki, mutatja meg magát leginkább az embereknek nekünk. Ha az Atyát keressük, Krisztushoz kell fordulnunk, ha látni akarjuk Őt, nézzünk Jézusra, ha hallani akarjuk az Atya szavát, hallgassuk Fiát, Jézust, akit Ő küldött hozzánk. Az Atya éppen azért küldte el Fiát a világba, hogy Jézus által ismerjük meg Őt. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen Neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy Érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem Terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a Te jóságod ragyogjon fel az emberek számára. 

Ámen.