Napi evangélium
2012. május 30. - Szerda

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték Őt. 
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad.” 
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a Te dicsőségedben.” 
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!” 
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” 
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak Neki, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Mk 10,32-45

Elmélkedés:

A gazdag ifjú megértette Jézus kérését, hogy mondjon le vagyonáról, ha követni akarja Őt, de az ifjú nem volt erre képes. A tanítványok lemondtak mindenről, hogy az Úr tanítványai lehessenek, de a mai evangéliumból úgy tűnik számunkra, hogy mégsem értették meg Jézus tanítását és nincsenek tisztában azzal, hogy ez mit is jelent a számukra. Jakab és János ugyanis valamiféle dicsőségre és uralomra vágynak mesterük mellett, s a többiek fejében is hasonló gondolatok járhattak, ha megnehezteltek rájuk. Bizonyára Jézust is megdöbbentette a tanítványok kicsinyessége, főleg azért, mert éppen szenvedésének megjövendölését követően történt az eset. Válaszában értésükre adja, hogy az Isten országában azok foglalhatnak majd helyet, akik vállalják a szenvedéseket, miként Ő maga is. De az is kiderül, hogy a keresztény közösségben bármilyen vezető szerepet betölteni nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent. Kész vagyok-e az üdvösségért felvenni a szenvedések keresztjét, és elkötelezem-e magamat mások szolgálatára? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Istenem, bocsásd meg gyermekkorom sértéseit, felnőttkorom sok rettenetes bűnét, mindazt, amit a mai napig elkövettem a jelen pillanatig. Segíts, Istenem, ítéld bennem halálra a régi gonosz, langyos, hűtlen, gyönge, határozatlan, elbágyadt embert, és „teremts bennem új szívet”! Neked szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a Te akaratodat tegyem, hogy minden pillanatban megdicsőítselek a Te akaratod mértéke szerint. Ámen.
(Boldog Charles de Foucauld)