Napi evangélium
2012. május 3. – Csütörtök, Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”

Jn 14,6-14

Elmélkedés:

Jézus mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele után az egyház élete az apostolok tanúságtételével kezdődik el. Nagy meggyőződéssel kezdik el hirdetni, hogy Jézus feltámadt a halálból, Őbenne Isten mindenki számára felkínálja az üdvösséget, és Ő az út, az igazság és az élet. Aki Krisztus útjára lép, az rálép a megtérés útjára, arra az útra, amely az atyai házba, az örök életre vezet. Én vagyok az út, az igazság és az élet- tanítja Jézus a mai evangéliumi rész szerint. Az Egyháznak napjainkban is az a feladata, hogy rámutasson Krisztusra, mint az egyedüli útra, aki által az Atyához juthatunk. Ugyanakkor felelős az igazságért, amelyet Isten Krisztusban ragyogtat fel minden ember számára. És hirdetni kell, hogy az életet és az élet boldogságát minden ember Krisztusban találhatja meg. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Mily nagy a Te Szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem jegyese! Nekem, aki Júdásnál inkább oly sokszor elárultalak, nemcsak a béke és a szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél velem, sőt, engem, a semmi és méltatlan teremtményt önmagaddá formálsz, mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtőm! Ámen.