Napi evangélium
2012. május 24. - Csütörtök

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint Te, Atyám, bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, Te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy Te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy Te küldtél engem. Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.

Jn 17,20-26

Elmélkedés:

Jézusnak az utolsó vacsorán mondott főpapi imájának harmadik részét olvastuk az evangéliumban, amelyben azokért könyörög az Atyához, akik közvetlenül és személyesen nem ismerik Őt, hanem tanítványinak szavára fognak hinni benne. Amikor Jézus a jövendő Egyház tagjaiért imádkozik – és ebbe nyugodtan beleérthetjük korunk egyházát, s minket is – , akkor első kérése az egységre vonatkozik. A Fiú és az Atya között fennálló szeretetteljes egységnek tükröződnie kell a krisztushívők egymással való kapcsolatában is. Ez az egység azonban mindig Isten ajándéka. Éppen ezért Jézus imájához kapcsolódva és azt nap mint nap ismételve nekünk is az Atyához kell fordulnunk az egység nagy ajándékáért, hiszen számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy sok embert megkísért a széthúzás, a békétlenség, az egymással való értelmetlen harc. Ezt követően azt kéri Jézus, hogy a Benne hívők megláthassák dicsőségét, azaz ne csak a szenvedő Jézus arcát szemlélhessük, hanem találkozhassunk a feltámadt Jézussal is. Jézus imájának utolsó mondatából kiderül számunkra, hogy Jézus akkor él bennünk elevenen, ha Isten Szeretetét hordozzuk szívünkben, s megmaradunk ebben a Szeretetben. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük Tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját Magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton örvendjünk a Te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Ámen.