Napi evangélium
2012. május 23. - Szerda

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a Te Nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem Nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most Tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem Tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a Te tanításod igazság. Amint Te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.

Jn 17,11b-19

Elmélkedés:

Főpapi imájának második részében Jézus a tanítványiért imádkozik. Két dolgot kér számukra: az Atya tartsa meg őket az Ő Nevében és szentelje meg őket az igazságban. Az első kérés azt jelenti, hogy a tanítványok maradjanak meg az Atyával való közösségben, amelynek éltetője a szeretet. Jézus is mindvégig kitartott az Atyával való szeretetteljes egységben, s most az szeretné, hogy a tanítványok is ugyanilyen kapcsolatban maradjanak a mennyei Atyával. A második kérés arra vonatkozik, hogy a tanítványok csak az Atya segítő kegyelmével tudnak majd kitartani az üldözések és a megpróbáltatások idején a Jézus által hirdetett igazságban. Ezt az igazságot a tanítványoknak nem csupán elfogadniuk és megélniük kell, hanem hirdetniük a világban, hogy minden ember megismerhesse Krisztus igazságát. Az evangélium hirdetése az a pont, ahol Jézus imádsága az utolsó szakaszhoz ér, amikor azokért fohászkodik, akik tanítványinak szavára hinni fognak benne. De erről majd a holnapi részben lesz szó. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Életem Istene és Ura! Neked szentelem kezem munkáját és a pihenéssel töltött napokat. Könyörülj ezen a munkában megfáradt kézen. Feléd emelt kézzel ígérem Neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik el napom imádság nélkül. Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és az imádság által az üdvösség felé! Ámen.