Napi evangélium
2012. május 22. - Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit Neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek Téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit Te küldtél. Én megdicsőítettelek Téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most Te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt Nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak Téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, Tőled van. Hiszen én a Tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy Tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy Te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a Tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a Tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most Hozzád megyek.”

Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Jézus utolsó vacsorán mondott főpapi imáját olvassuk az előttünk álló három nap evangéliumában, amelyben először saját küldetéséről, mint az Atya megdicsőítéséről van szó, ezután pedig az apostolokért, majd a hívőkért imádkozik. Ez az imádság előkészíti és bevezeti azt az áldozatot, amelyet az emberek megváltásáért Jézus nagypénteken mutatott be a kereszten. Az Atyának szóló imádság ez, ahogyan a keresztáldozat is az Atyának szól. Jézus úgy tekint a rá váró szenvedésre és halálra, amely küldetésének része és beteljesedése, mint az Atya akaratára. Az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes lélekkel fogadja el a rá váró halált, amely egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása is lesz. Földi küldetésének teljesítéséből már csak egyetlen dolog hiányzik: hogy egészen odaadja életét. Az imában Jézus kifejezésre juttatja, hogy készen áll ennek megtételére. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágysz gyógyulást, Őbenne orvost találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ő igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség. Halál rettegtet: Ő az Élet! Az égbe hív vágy: Ő az Út, hogy járjad! Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha kínoz éhed, Ő az Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti Uratok! Ámen. 
(Szent Ambrus)