Napi evangélium
2012. május 20. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.

Mk 16,15-20

Elmélkedés:

Mindannyiunk küldetése 
A húsvét utáni negyvenedik napon, amely mindig csütörtökre esik, Urunk mennybemenetelét ünnepli az Egyház világszerte. Csak remélni tudom, hogy sok más országhoz hasonlóan idővel nálunk is munkaszünet lesz ezen a napon, és mi is csütörtökön, a saját napján tudjuk majd megtartani a mennybemenetelt. Mivel Magyarországon ez pillanatnyilag munkanap, ezért az ünnepet a következő vasárnapon, azaz a mai napon tartjuk, hogy a hívek részt vehessenek a húsvéti időszak e kiemelkedő ünnepén. 

Jézus mennybemenetelének eseményét Szent Márk evangéliumából hallottuk. Ezek szerint a feltámadását követő utolsó megjelenésekor Jézus beszédet intéz az apostolokhoz a rájuk váró küldetésről, majd pedig a szemük láttára felemelkedett a mennybe. Ezt követően az apostolok elindulnak és örömmel hirdetik a Krisztusról szóló örömhírt. 

A leírás első eleme Jézus beszéde, amely egy búcsúbeszéd, hiszen a földön most találkozik utoljára a tanítványokkal. Ez a búcsúbeszéd eltér az utolsó vacsorán mondottaktól, hiszen más Jézus szándéka. Az utolsó vacsora alkalmával a szeretetről, mint a legfőbb parancsról adott tanítást, majd Önmagáról, mint a mennyei Atyához vezető útról beszélt nekik, valamint megígérte számukra a Szentlélek eljövetelét és működését a közösségben. Felkészítette őket távozására és arra, hogy milyen megpróbáltatások fogják várni a tanítványokat küldetésük teljesítése során. Most, a mennybemenetel előtti beszédben nem csupán búcsút vesz azoktól, akikkel éveken keresztül megosztotta életét, hanem megbízza őket az evangélium hirdetésével, azaz küldetést ad nekik, hogy életének, halálának és feltámadásának tanúi és hirdetői legyenek. Az evangélium elfogadását és megélését, amely a keresztségben, mint a hit kifejezésében, illetve megvallásában nyilvánul meg, az üdvösség feltételeként jelöli meg Jézus. 
A történet második elemként az evangélista a mennybemenetelt egyetlen, tényszerű mondatban rögzíti a következőképpen: „Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján” (Mk 16,19). Feltámadása után Jézus negyven napon át jelent meg az apostoloknak és a tanítványoknak, s ezek a jelenések véget érnek a mennybemenetellel. Nem láthatják már a földön többé a Mestert, ugyanakkor jelenlétét továbbra is megtapasztalhatják életükben. Az égbe emelkedés jelzi az apostolok számára, hogy a mennyei Atyától érkező és egykor a világra születő Jézus visszatér a mennybe. Jézus mennybemenetelét helytelen volna úgy értelmezni, hogy örökre távozik és elhagy bennünket, hiszen valójában megmutatja számunkra az utat, hogy hová érdemes törekednünk, eljutnunk. 
A mennybemenetel elbeszélésének harmadik részéből megtudjuk, hogy az apostolok megértik küldetésüket és elindulnak teljesíteni az evangélium hirdetését, amely során érzik és megtapasztalják az Úr segítségét. Mit jelentett számukra e missziós parancs teljesítése? Napjainkban néhányan úgy próbálják bemutatni az egykori missziós munkát, mintha a krisztusi parancsot az apostolok úgy értelmezték volna, hogy mindenhol mindenkit meg kell téríteniük. Én úgy érzem, hogy az apostolok és a velük egy időben igehirdetést végző Pál apostol gondolkozásától és magatartásától ez távol állhatott. Talán inkább arra gondolhattak, hogy elmenjenek olyan helyekre, ahol korábban sosem jártak, és hirdessék az evangéliumot olyan embereknek, akik arról korábban nem hallottak, és mindenütt elvezessenek valakit, legalább egyvalakit a hitre, aki aztán majd szintén tanítani fog másokat az evangélium szerinti életre. 
Urunk mennybemenetelének mai ünnepe emlékeztessen bennünket Krisztustól kapott missziós küldetésünkre. Nem százával, ezrével, tömegével kell megtérítenünk az embereket, hanem lehetünk szerényebbek is. De életünk folyamán elmondtuk-e legalább egy embernek az evangélium igazságát? Elvezettünk-e legalább egy embert Krisztushoz? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus Krisztus! Földi küldetésedet befejezvén visszatértél a mennybe, az Atya közösségébe, s ezzel megmutattad számunkra, hogy hová vársz bennünket. Megígérted, hogy elküldöd a Szentlelket, aki megerősít minket a tanúságtételben. Várjuk Szentlelked eljövetelét, aki megtanít minket arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét terjesszük a világban. E küldetésünk teljesítése közben sem feledkezünk el végső célunkról, azaz arról, hogy a mennybe jussunk. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk! Ámen.