Napi evangélium
2012. június 5. – Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják Őt. Azok odamentek Hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).

Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Jézus korában a zsidóknak adót kellett fizetniük a római császárnak, akinek a birodalmához tartozott országuk. Az emberek egy része a törvény előírása szerint engedelmesen megfizette ezt az adót, de azok, akik elutasították a római fennhatóságot, nem szívesen engedelmeskedtek ennek az előírásnak. Ha Jézus egyszerű igennel válaszol a csapdát rejtő kérdésre, akkor az utóbbiak ellenszenvét vívja ki. Ha nemmel válaszol, akkor megkérdőjelezi a törvénytisztelő adófizetők magatartását, sőt, azzal vádolhatják ellenfelei, hogy a rómaiak ellen lázít. Amikor Jézus – kikerülve a ravasz csapdahelyzetet – azt válaszolja, hogy „adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”, akkor nem csupán a kérdésre felel rendkívül frappánsan, hanem kihasználja a helyzetet arra, hogy az ember és az Isten kapcsolatáról is tanítást adjon, azaz a pénzügyinek tűnő politikai kérdést vallási síkra terelje. Válaszában benne van, hogy nem elég csupán az evilági törvényeknek engedelmeskedni, hanem lelkiismeretesen teljesíteni kell Istennel szembeni kötelességeinket is. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok Neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek! Ámen.