Napi evangélium
2012. június 4. - Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre. 
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást? 
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett. 
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben. 
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Mk 12,1-12

Elmélkedés:

A prófétai beszédekben többször találkozunk azzal a gondolattal, hogy az ószövetségi nép Isten szőlője. A mai evangélium példázata szerint Jézus szintén az Isten tulajdonában lévő szőlőhöz, szőlőskerthez hasonlítja a népet, amelyben a bérlők a nép vezetői. Isten korábban küldött szolgáit, a prófétákat ellenségesen fogadták a bérlők. Amikor pedig az idők teljességében saját Fiát, Jézus Krisztust küldi el hozzájuk, szintén elutasítással találkozik a vezetők részéről és az életére törnek. Az emberi elutasítás azonban nem képes meghiúsítani Isten üdvözítő tervét. Az emberek részéről Jézusnak sok megaláztatást kellett eltűrnie szenvedésének óráiban, s nem tanúsított ellenállást, amikor halálra ítélték. Isten azonban megajándékozta a dicsőséggel, feltámasztotta a halálból, alapkővé és szegletkővé tette Őt, aki által üdvözülhetünk. Jézus elutasítása tragikus tévedés volt kortársai részéről, s napjainkban is az. Boldogok, akik elfogadják Őt az üdvösség szerzőjének! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Szeretlek, Istenem, mert mindenek előtt voltál a világon. Szeretnem kell Téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem. Szeretlek Téged, Istenem, mert azért alkottál, hogy szeresselek. Uram, Istenem, szeretlek Téged, mert Te előbb szerettél engem! Mily boldogtalan voltam, amíg nem követtelek! Mily boldog leszek, ha egészen Neked adom magam! Add, hogy csak Érted éljek, és Téged szeresselek! Ámen.