Napi evangélium
2012. július 8. – Évközi 14. vasárnap

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Mk 6,1-6

Elmélkedés:

Istenhez vezető út 
A mai vasárnap evangéliuma Jézus názáreti fellépéséről tudósít, ami végül kudarccal végződik. Kár szépíteni a dolgot. Néhány beteget ugyan meggyógyít, de ennél többet Jézus nem tud tenni, nincs eredménye tanításának sem. Más alkalmakkor az emberek tömegesen keresik Jézust, hogy hallgassák szavait, mert megérzik, hogy az Isten üzenetét közvetíti számukra. Názáretben nincs ilyen pozitív hatása Jézus tanításának. A kezdeti csodálkozás után inkább megbotránkozik Benne a hallgatóság. Más helyeken Jézus csodákat tesz. Akárhol jár, megszólítják Őt a betegek, vagy mások viszik Hozzá beteg hozzátartozóikat, és gyógyításukat kérik. Názáretben nem találkozunk ezzel, s ennek magyarázatát ebben találjuk: hitetlenségük miatt nem tudott körükben Jézus csodát tenni. Igen, a csodás gyógyítások esetében megfigyelhettük, hogy a gyógyulás feltétele a hit, a beteg fejezze ki Jézus isteni hatalmába vetett hitét. A názáretiek hitetlenségén Jézus is meglepődik. 
A názáreti emberek hitetlenségének viszonylag egyszerű oka van. Az ő fejükben élt egy elképzelés Jézusról, aki ifjúkorát ebben a városban, az ő körükben töltötte. Jól ismerték családját. Rendszeresen találkozhattak Édesanyjával Máriával. Jézus nevelőapja, József, aki ács volt, bizonyára sok názáreti család házánál dolgozott, s ekkor Jézus is segítségére lehetett. A názáretiek ugyanoly emberként tekintettek Jézusra, mint bármelyik más emberre. És pontosan itt estek csapdába. Nem voltak képesek túllépni korábbi elképzeléseiken, nem akarták elhinni, hogy Jézus az Isten Fia. 
A hit ott kezdődik, ahol az emberi gondolkodás már nem képes továbblépni. A hit ott kezdődik, ahol már nem találunk emberi magyarázatokat. A hit ott kezdődik, ahol az emberileg megtehetőnél többre van szükség vagy több történik. A hit olyan helyre vezet, ahová csupán emberi erőnkkel nem jutnánk el soha. A hit az Istenhez vezető út. Emberi véges kicsinységünk és Isten végtelen nagysága között nem létezik más út, csak a hit útja. A hitet egy végtelenül széles folyó felett átívelő hídhoz lehetne hasonlítani. De ki tervezi meg és ki építi meg ezt a hidat? Azt sejtjük, hogy nekünk kellene járni rajta, nekünk kellene közelebb kerülni rajta Istenhez, de ki hozza létre ezt a hidat? Az építészek között világszerte nagy a verseny: Ki tud magasabb házat építeni? Ki tud nagyobb távolságot átívelni egy híddal? A hit esetében nem elegendő az emberi zsenialitás. itt nem elegendő minden korábbinál nagyobb mértékű tervvel állnunk elő. Nincs is erre szükség, mert Isten tervezi meg és hozza létre azt a hidat, amelyen Felé közeledhetünk. A hit Isten ajándéka. De az már rajtunk múlik és a mi felelősségünk, hogy elindulunk-e ezen a hídon. Isten leereszkedésének köszönhetjük azt, hogy felemelkedhetünk Istenhez emberként. A hit hídja felfelé, Isten felé vezet. 
Mit kér tőlünk Isten? Induljunk el a hit útján! Ne féljünk tovább haladni, ha a ködben nem látjuk, hogy hová vezet az út! Ne tekintsünk hátra, hanem haladjunk folyamatosan előre! Ne féljünk attól, hogy mekkora mélység lehet alattunk! Ne engedjük, hogy bárki is letérítsen bennünket erről az útról! Ne gondoljuk, hogy egyedül vagyunk! Higgyek abban, hogy az út nem a semmibe visz! Higgyek abban, hogy Valaki vár az út végén! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk Feléd, félreismernénk Téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra,e és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk! Ámen.