Napi evangélium
2012. január 6. - Péntek
Mielőtt Jézus megkezdte nyilvános működését, Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
Mk 1,7-11
Elmélkedés:
Jézus nyilvános működésének közvetlen előzményéről hallottunk a mai evangéliumban. Mielőtt elkezdte volna hirdetni Isten országát és véghezvinni csodatetteit, Jézus elmegy Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála a Jordán folyóban. Ez egyúttal János működésének befejezése, aki utolsó tetteként megkereszteli Jézust, majd hamarosan elfogják és lefejezik. János küldetése tehát befejeződik és megkezdődik Jézusé, aki nagyobb, mint János, és akinek a feladata sokkal jelentősebb. János Isten küldötte volt, Jézus viszont Isten szeretett Fia, aki minden cselekedetével véghezviszi az Atya akaratát, aki Őt a világba küldte. Bár Jézusnak nincsenek bűnei, mégis megkeresztelkedik, ezzel is jelezvén, hogy beáll a bűnös emberek sorába, de nem azért, hogy Ő is a bűn útján járjon, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy az embereket a bűn útjairól a bűnbánatra vezesse. A bűnbánat bennünket is kedvessé tesz Isten előtt, aki olyan irgalmas Atyaként tekint ránk, aki kész megbocsátani nekünk, és visszavár minket atyai házába.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus, boldog vagyok és köszönöm, hogy meghívtál Egyházad közösségébe. Köszönöm értem elszenvedett fájdalmaidat, dicsőséges feltámadásodat, amelyek mindezt a boldogságot szolgálták. Köszönöm az azóta rám fordított gondot és törődést; Szűzanyánknak, Édesanyádnak köszönöm, hogy oltalmába vett és vigyázott rám. Ámen.
Kommentáld!