Napi evangélium
2012. január 28. - Szombat
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-41
Elmélkedés:
A vihar lecsendesítésének elbeszélésében az evangélista egymással szembeállítja Jézus nyugodt viselkedését és az apostolok feszültségét. Miközben Jézus nyugodtan alszik a háborgó tengeren, apostolai halálfélelemmel a szívükben küszködnek, nehogy elmerüljenek a tengerben. Miután felébresztik az Urat, Ő nem csak a tengeri vihart némítja el, hanem elcsendesíti tanítványai háborgó lelkét, és eloszlatja félelmeiket. Szent Márk írásában több helyen is észrevehetjük, hogy Jézus személyének kilétére vonatkozóan szeretne tanítást adni. Az emberek is sokszor azt kérdezték, ami többek között a mai jelenetben is szerepel, hogy ki tulajdonképpen Jézus? Márk erre a kérdésre akar válaszolni az evangélium megírásával. A mai rész több választ is ad erre. Egyrészt Jézus Úr a természet felett, másrészt Úr a gonoszt jelképező tengeri vihar felett. De az is kiderül, hogy Jézus mindig velünk utazik életünk „bárkájában”, nem hagy el bennünket, az Ő tanítványait. Ő az, aki a veszélyben eloszlatja félelmeinket és növeli hitünket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Te vagy az Úr az egész teremtett világ felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget, hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük,amelyek soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az égre emeljük. Múlandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd igazságát. Ámen.
Kommentáld!